A mák népszerűsége ilyenkor decemberben amúgy is megkétszereződik, elsősorban a karácsonyi ünnepkör kedvelt süteményeinek köszönhetően. Azonban egyre égetőbb kérdés, hogy lesz-e elég töltelék a bejglibe, aggasztó képet fest ugyanis a hazai termesztés: méretben csökkenő földek, fogyatkozó csapadék nehezítik a mák jövőjét. Lehet, hogy aggódnunk kell a bejgli egyik tölteléke miatt A hazai mák Hazánk ugyan előkelő helyen szerepel a máktermelésben – a FAOSTAT 2018-as adatai szerint ötödik helyen állunk világszinten –, sajnos mégsem lélegezhetünk fel az adatokat látva. A megtermelt mennyiség évente csökken, ez persze nem a lustaság következménye, komoly problémák állnak a háttérben. Mind az ipari, mind az étkezési és díszítő mák esetében csökkent a termőterület, az előző évekhez képest. Gesztenyes töltelék bejglibe . Szárad az idő Attól eltekintve, hogy kisebb területen terem a mák, a gazdáknak meg kell küzdeniük a klímaváltozás okozta problémákkal is. A Nébih szerint a globális felmelegedés felismerhető hatással van a máktermelésre.
Ha már töltelék: sok recept darát, édes morzsát, lisztet vagy más dúsítót ír elő, ami a töltelék sűrítésére szolgál, hiszen a híg, túl cukros vagy túl melegen használt töltelék megrepeszti sütés közben a tésztát. Biztonsági játékosok használhatják, de fontos tudni, hogy enélkül is működik a főzött, kihűtött töltelék, amitől csak még omlósabb lesz a bejgli. Az omlós nem morzsálódó, töredező, száraz süteményt jelent, hanem szájban elolvadó, kellemesen zsíros bejglit. Diós, gesztenyés, mogyorós, mákos, diós-csokoládés-lekváros Bejgli! Finomak! - Nagyi Receptje - olcsó, finom ételek képekkel. Nagyon leegyszerűsíti a bejgli sütését, ha a töltelékeket előre elkészítjük, adagonként lefagyasztjuk, így csak a tésztát kell begyúrni és mehet a tekergetés. Ezt akár egy-két hónappal előre is megtehetjük, a fagyasztóban tökéletesen eláll a mákos, a diós és a gesztenyés változat is. A bejglit érdemes szobahőmérsékleten tárolni, lehetőleg lefedett dobozban vagy fóliába csomagolva. Az élesztős-omlós tésztákat sütés után kellemetlenül megkeményíti, enyhén szárítja a hideg, ezért ne tegyük hűtőszekrénybe. Fontos még a bejglinél megjegyezni, hogy a tökéletességet nem az jelenti, hogy nem reped meg: a sok töltelék, a liszt minősége, a cukortartalom és persze a hőmérséklet is sokat számít.
Bejgli, ahogy én szoktam. Nálunk a diós és mákos bejgli mellett több ízesítésű készül. A finom töltelékektől lesz annyira csodás ez a sütemény. Hozzávalók A tésztához: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, vagy margarin, 7 dkg porcukor, kevés só, 1 ½ dkg élesztő, 2 db tojássárgája, 1 dl tej. A töltelékhez: 50 dkg dió, vagy mák, 20 dkg cukor, 3 dl tej, 5 dkg mazsola, vaníliás cukor, fahéj, 1 citrom reszelt héja, 1 kanál méz. A diós töltelékbe én reszelt narancshéját adok, és nem teszek fahéjat. Elkészítés A lisztet a zsiradékkal elmorzsolom, majd langyos tejben futtatott élesztővel, a tojások sárgájával, porcukorral és a sóval tésztát gyúrunk belőle. A tésztát 4 kis cipóra osztjuk, és ½ órát hűtőszekrénybe pihentetjük. Közben a cukrot a tejjel és a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és a mézzel felforraljuk. Hozzáadjuk a diót vagy a mákot, és hagyjuk kihűlni. A pihentetett tésztát egész vékonyra kinyújtjuk, és a töltelékkel megtöltjük. A két végét visszahajtjuk, és szorosan feltekerjük. Tojások sárgájával megkenjük, majd meleg helyen ½ órát pihentetjük.
Magyarországon hosszú évszázadokra lehet visszavezetni a borkészítést. Bizonyított tény, hogy Pannónia területén már a római korban is több felé termeltek szőlőt, hogy aztán bort készítsenek belőle. A történelmi borvidékeink sokszor szenvedtek a történelem viharaiban, de ennek ellenére kimondhatjuk: az államalapítástól kezdve magyar földön mindig is fontos tevékenység volt a borkészítés. Mitől lesz történelmi egy borvidék? A Magyar Néprajzi Lexikon definíciója szerint akkor, ha már évszázadok óta országos viszonylatban híres bort termelnek. A múltba tekintve egyértelmű, hogy a történeti borvidékek mindig is jelentős szerepet játszottak az árutermelésben és a borkereskedelemben. Mivel régen a szőlőtermesztés és borkészítés bizony szempontból kevésbé volt sokszínű, elmondhatjuk, hogy egy-egy történelmi borvidéken főbb tulajdonságaiban hasonló jellegű bort állítanak elő, s ezt egy-két jellemző szőlőfajta vezető szerepe jellemzi. A filoxéravész előtt a fajtaösszetétel a történeti borvidéken belül is igen változatos volt, ennek megfelelően az egyes szőlőhegyeken termett borok minősége is erősen különbözhetett.
Például a tokajiról mint történeti borvidékről csak a 16. század végétől beszélhetünk, míg a móri történeti borvidék a 19. századra vált meghatározóvá. Nem véletlenül: eddigre a szőlőterületek nagymértékű növekedése következett be, szinte mindenhol termeltek már szőlőt. Az újabb borvidékek közül a bánáti és a nyírségi vált történelmivé. A filoxéravész előtt leghíresebb fehérbor termő történeti borvidékek voltak: Balaton melléke, Ér-mellék, Fertő melléke, Magyarád, Pozsony környéke, a neszmélyi és a tokaji. Leghíresebb vörös bor termő történeti borvidékek voltak: Villány, Eger-Visonta, a budai és a szekszárdi történeti borvidék. Az aszújáról legismertebb Tokaj, korábban Ruszt és Sopron, egyes Bereg mgyei bortermő községek és a pozsonyi történeti borvidékhez tartozó Szentgyörgy. Vörös aszút a ménesi történeti borvidéken készítettek. Erdélyben főleg fehér borokat termeltek, a két Küküllő mentén, a Maros völgyében és a Mezőségen. Az első rendszeres áttekintést történelmi borvidékeinkről Schams Ferenc készítette 1833-ban.