Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Ajánlott ingatlanok Mások ezeket is nézték még Térkép
A vér és méz földjén | Ahogy azt Angelina elképzeli Hollywoodban éveket szokás dolgozni egy könyvön, az övéből ripsz-ropsz film lett. És bármilyen jószándékkal közelít is egy balkáni történethez, az ő amerikai naivitása mindenen átüt, és disszonanciát idéz elő a történet és a történetmesélő között. A mesélő valahogy úgy képzeli, elmondhat egy történetet másodkézből, vagyis úgy, hogy ő is csak másoktól hallotta. "Képzeljétek, milyen a háború" - mondja, de ő is csak elképzelni tudja. Hatalmas empátiával, sok-sok történettel a tarsolyában, de azokkal a nagy, rácsodálkozó szemekkel, amik ilyen szörnyűséget még sosem láttak. Úgy kezdi a mesét, hogy volt egyszer egy város, ahol a csajok ugyanúgy jártak bulizni, mint másutt. Jó, mondjuk ez egy olyan fura hely volt, ahol a rendőrök egyenruhában mentek randira, még ha éppen nem is voltak szolgálatban. (Vagy csak azért, hogy ne kelljen külön elmagyarázni, hogy az egyik főhősünk rendőr? ) És aztán egyszer csak ugyanebben a városban a katonák kiürítettek egy tízemeletes panelt, és ott helyben agyonlőtték a férfiakat, a nőket meg szexrabszolgává tették.
Megtekintés most Stream Értesítést kérek A vér és méz földjén is not available for streaming. Let us notify you when you can watch it. Műfajok Dráma, Románc, Háború és katonaság Szinopszis A vér és méz földje a délszláv háború idején játszódik, amely kettészakította a Balkán-régiót az 1990-es években. A történet Danijelről és Ajláról, a két bosnyák fiatalról szól, akik a brutális etnikai konfliktus két szembenálló oldaláról származnak. Danijel, a boszniai szerb rendőr és Ajla, a boszniai muszlim művész már együtt voltak a háború előtt, ám kapcsolatukat végérvényesen megváltoztatta az országszerte terjedő erőszak. Hónapokkal később Danijel már apja, Nebojsa Vukojevich tábornok alatt szolgál katonai tisztként a szerb hadseregben. A két szerelmes akkor találkozik újra, mikor Ajlát a Danijel parancsára cselekvő katonák elragadják abból a házból, melyben eddig nővérével, Lejlával és annak kisgyermekével lakott. Ahogy a háború rátelepszik a fiatalok életére, úgy változik meg a kapcsolatuk, motivációik és egymáshoz való viszonyuk homályossá, állampolgári hűségük pedig bizonytalanná válik.
Olyan dózisban ömlik a kegyetlenség, hogy nincs mód hosszan moralizálni, egyszerűen csak egyre világosabb lesz a filmet nézve, hogy ez a háború nagyon undorító. Nincsenek nagy ötletek, sohasem látott jelenetek ebben a háborús vonalban. Az arányérzéktől válik nagyon erőssé ez a szál: a helyzetek a belső logikájuk szerint természetesek szinte, és pont ettől nagyon brutálisak. Elviszik a végén az öregasszonyokat is. A sokkolás folyamatos, a feszültség és a nyomasztás szinte sosem enyhül, de közben van mindig aktuális izgalom a következő néhány perc miatt, és elég gyors az egész ahhoz, hogy ne legyen idő köldöknéző moralizálásra sem. Háborús filmnek igazán erős alkotás A vér és méz földje. A történelmi magyarázkodások és a lelkiismeret kezelései kicsit el van kenve, a rádió bemondja hol áll a háború, és közhelyekben mentegetőzik a katona a fronton, de ezek egyáltalán nem zavaró és nem irreális pillanatok. Nem zökkentenek ki. A vár titkos szobája A film másik szála a szerelmi kaland. Kell ez is, mert nélküle nem volna a filmben mese, a puszta szenvedés pedig megöli a néző empátiáját, kell ez is a figyelem fenntartásához.
A forgatókönyvet maga Jolie szállította, így minden adott volt, hogy valóban az író elképzelései valósuljanak meg a vásznon. Jolie nem sokat tököl, a film elején a "boldog békeidőkben" egymásnak eresztett szerelmespárját, a bosnyák művészlélek Ajlát és a szerb születésű rendőr Danijelt már az első 10 percben levegőbe röpíti – a szórakozóhely, ahol a fiatalok randiznak, rom-, hulla- és sebesülthalmazzá amortizálódik, ahol főszereplőink hitetlenkedve és sokkos állapotban botladoznak. Ez azonban csupán a bemelegítés, a következő félórában csak úgy kendőzetlenül – de legalább dramaturgiailag a történetbe ágyazva – kapjuk a képünkbe a háború borzalmait. Jolie "kedvence" a nemi erőszak, amely más formában, de többször visszatérő elem a filmben, vele együtt a különböző megaláztatások, a naturalistán tálalt kivégzések is ismétlődnek, az egészet pedig egy gyermekgyilkosság "koronázza meg". Jolie sokkol, hatásvadász jelenetekben tobzódik, és ezzel menthetetlenül felborul a mérleg nyelve – értem én, hogy be kívánja mutatni mindazt a szörnyűséget, ami a világnak ezen a felén (mifelénk) történt, de a kevesebb néha több, előtte már több nagyszerű alkotásnak is sikerült, ami most neki nem; hiába, "zöldfülű" rendezőnőnk rendezői eszköztára meglehetősen szegényes még.
Mézből kevés csurran-csöppen, vérből sok zubog. És a földet beterítik a romok. Mélységes mély a múltnak kútja, és szennyezett. A bosnyák Handzsár SS hadosztályért is most, fél évszázad múltán akarnak bosszút állni. Az unokákon. Mert volt, aki Tito partizánjaként harcolt régen, más pedig a fegyveres SS katonájaként. Folytatólagosan él és fertőz a sérelmi politika, ami visszanyúlik egészen 1389-ig, az első rigómezei csatáig. A tömegsírokba sem fért bele a múlt. Csináljunk újabbakat? Nem a logika, a kegyelem, nem a túlélők bölcsessége vezette a politikát, hanem a zsigeri gyűlölet, amit a jugoszláv szövetségi állam korlátozott, de – lám – meg nem gyógyított. A film tobzódik az erőszak ábrázolásában. (Van összehasonlításunk, hisz nem ez az első film e háborúról. ) Az alaphelyzetet is láttuk már: vegyes nemzetiségű szerelmesek szerencsétlenségéről szól a történet. Úgy emlegetik: ez a "balkáni Rómeó és Júlia". Durvult ugyan a kor a fényes középkor és a reneszánsz óta, a minták nem passzentosak, de azért meg kell kérdezni: vajon hányszor erőszakolta meg a különben nem épp finnyás Shakespeare tragédiájában Júliáját Rómeó?
Ez tényleg itt van Nem nagyon volt még amerikai produkció, ami ennyire hitelesen hozta volna ennek a régiónak a hangulatát – persze ezen a környéken amúgy sem játszódnak nagyon amerikai filmek. A József Attila lakótelepen felvett etnikai tisztogatás nemcsak azért gyomorszorító, mert a történet maga sokkoló. Hanem azért is, amit a Flash zenekar magyaráz Háború című dalában: "ma három falut irtott ki a horda / a kutya más nyelven ugatott / csak 400 kilométerre délre / ő is kapott egy sorozatot" – vagyis hogy ez annyira közel, annyira ismerős közegben történt, hogy már majdnem itt volt. A döbbenten és rettegve ház elé terelt szomszédok jobban hasonlítanak az igazi szomszédainkra, mint a Szomszédok szereplői. Nagyon sokat segít a filmen, hogy az összes színész a volt Jugoszlávia területén él, karakteresek a fejek, és a szereplők a film angol változatában is szláv akcentussal beszélnek – és valószínűleg még erősebb a szerbül felvett változat, mert készült olyan is. Férfiak a ház mögé, gyerekek - nők a buszra, ratttatttatttatttattta A filmnek két fontos szála van.