Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem. Májusi éjszaka Szabó Lőrinc verse Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat.
Ha a hátsó páros elhelyezése is javulást eredményez, akkor hasonlítsátok össze a hangképet a kockapárosok nélkül és a mindössze 4 db kockapárossal a földön… A kísérletek és a múltban való kutakodás eredményeként az eddigieken kívül eljutottunk egy olyan színhez (színpárhoz) is, ami úgy tűnik, überel minden korábbit, azokkal kiegészítve pedig valami egészen különleges hatású. Ez a szín egyenlőre maradjon az én titkom (mi titkunk), bár aki tud a sorok között olvasni, megtapasztalja a színek hatását, szeret kísérletezni, gondolkodni előbb-utóbb maga is rátalál. A citromsárga-világoskék, narancssárga-sötétkék és az említett színből kiépített "színrendszer" ártól függetlenül képes igazán komoly javulást eredményezni bármely hangrendszeren. Akik eddig meghallgatták, egyhangúlag nem pusztán jobbnak nevezték az eredményt, hanem kifejezetten magasabb szintű zenehallgatási élményként jellemezték a kapott hangot. A "színes" témakör lezárásaként pedig egy rövidke történet, amin érdemes (lenne) mindenkinek elgondolkodni: Megrendeltem egy pár egyutas és csak Japánban forgalmazott JVC hangdobozt – az okokról korábban már beszámoltam, a blogon, valamint a Facebook-on, az eredményről pedig be fogok, ha végre megérkeznek a hangsugárzók.
A zárlat minden igéje feltételes módú (" írnék ", " nem unnám ", " lennék ", " kiszínezném "). A feltételes módú igék jelzik, hogy csak ábrándozás, álmodozás, ami a versben elhangzik. A korábbi kijelentő módú igék látomásos jelleget adtak a versnek, a zárlatban ez megtörik. A feltételes módban álló igék sejtetik, hogy a beszélő olyan dologra vágyik, amelynek elérése reménytelen vagy legalábbis bizonytalan. Az utolsó két sorban közvetett módon benne van, hogy a beszélő nem boldog, és hogy nem színes az élete. Egy szóval sem említi, hogy az élete szürke, prózai, egyhangú, csak annyit mond, hogy szívesen kiszínezné az életét, érdekesebbé tenné. De ennyi is elég, ennyiből már érezzük, hogy nem elégedett az életével: színesebb élet után sóvárog (hiába). Ha az élete már most is színes lenne, akkor nem kéne kiszínezni. Ez a zárlat, főleg az utolsó sor, mely egyszerű és prózai, lehangoltságot lop az egyébként ünnepélyes hangú költeménybe. A vers formailag zaklatott, ugyanakkor egy lendülettel végig lehet mondani.
A Kieselbach Galéria munkatársai láthatóan állandóan keresnek, kutatnak új művek után, amelyeket aztán kiállításon be is mutatnak a közönségnek. Ilyen volt most nyáron, augusztusban a Stein János festőművész nemrég megtalált életművéből rendezett tárlat a Szent István körúti galériában. Stein munkásságának egy része a századfordulóra esett, és mint tudhatjuk, ez az időszak igazi aranykora volt a művészeteknek. Virágzott az építészet, ez volt a millennium és az eklektika kora. Miután Pest és Buda 1873-ban egyesült, a város fejlődésnek indult, megrendelők és mecénások rengeteg munkával bízták meg a tehetséges, ambiciózus művészeket. A már jól ismert, népszerű művészek mellett, mint például Székely Bertalan, Lotz Károly vagy Benczúr Gyula, természetesen sokan mások is dolgoztak az akkoriban épülő, szépülő fővárosi beruházásokon. Nem is lehetett ez másképp, hiszen rengeteg volt a munka, különösen a középületeket kívülről és belülről is díszíteni kellett. Reviczky Gábor és Maurer Dóra is a nemzet művésze lett | 24.hu. Szobrászok, iparművészek, freskófestésben jártas művészek alkottak együtt építészekkel és más mesteremberekkel.
Munkái gyakran szerepeltek felesége, Weeber Klára szobrászművész alkotásaival közös tárlaton. Műveit közgyűjtemények és magánygyűjtők őrzik, főbb alkotásai közé tartozik a Kertészeti Egyetem és a nagyatádi kórház mozaikja. MTI Megtörte a csendet Majka és Hajni: itt az első közös fotó az esküvőjükről >>> Ha szeretnél értesülni friss híreinkről, lépj be Facebook-csoportunkba! Iratkozzon fel hírlevelünkre! Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! TERMÉKAJÁNLÓ #Weeber Klára Napi horoszkóp: a Mérleg utazása nem várt szerelmet hozhat, az Oroszlán visszaszerzi a párját, a Bak feje az anyagiak miatt fáj Hogyan kell? A legtöbben ezt rontják el a paradicsom termesztésekor Nagymamám éppen ezt a trükköt vetette be a futónövényeknél, azóta elképesztően dúsak és nem kopaszodnak fel Te hányadik gyerek vagy a családban? Fontos dolgokat árul el rólad és a sorsodról Ezzel a módszerrel könnyedén eltüntetheted a rozsdafoltokat a kádról és a zuhanyzóról Sokat izzadsz? Nem biztos, hogy a kánikula, mutatjuk milyen betegségek járnak izzadással Messziről elkerülik az otthonomat a legyek: én ezzel a pofonegyszerű módszerrel tartom távol őket Horoszkóp: ennek a 3 csillagjegynek júliusban megfordul az élete
Nagyon megragadott, hogy nemcsak a vér szerinti rokonait tekintette a családjának, hanem a felvidéki magyarságot és a szlovákságot is, mindenkit, aki odatartozik. Egyfajta táguló családképe volt: a magyarokra úgy tekintett, mint a szűkebb családjára, az itt élő más népekre úgy, mint testvérekre, a keresztény Európára pedig nagycsaládként gondolt. Karácsony tájékán eszembe jutott, hogy amikor nagy nehézségeket kellett átélnie az akkori magyar közösségnek, Esterházy János azt kérte: tegyen mindenki egy zöld gyertyát az ablakba, a reménység jeleként. Azt üzente ezzel: amellett, hogy mi magunk meghittségben próbáljuk megélni az ünnepet, gondoljunk egymásra is, hiszen az, hogy Isten megtestesült, és kisgyermekként eljött közénk, olyan csoda, amelynek ismeretében mi sem tehetünk mást, mint hogy szeretettel tekintünk a körülöttünk élőkre. Nagyon jó lenne, ha mi, magyarok újra barátként gondolnánk egymásra, és az igaz testvért látnánk a másik emberben. Esterházy János a testvéreinek tartotta a magyarokat és a körülöttünk élő népek fiait, s áldásnak tekintette, hogy mi itt, a Kárpát-medencében osztozhatunk az ígéret földjének nevezett, gyönyörű hazánkon.