Egyből ajtók nyíltak meg előttem. De előbb még egy főorvos megállított, és megkérdezte van-e gyerekünk. Hazudtam. Nem vették észre, hogy terhes vagyok. Az orvos azt mondta, mindössze harminc percet kapok, tilos megérintenem Vászát és ha sírva fakadok, kizavar. Bementem, ott volt a többi tűzoltó barátjával. Élt. A szívem repesett. Kimentek a barátai a kórteremből és kettesben hagytak bennünket. Mint az őrültek, a friss szerelmesek, úgy csókoltuk és öleltük egymást, mintha azelőtt soha nem tettük volna. Engem senki sem tarthat távol férjemtől! De amilyen édes és felemelő volt a találkozás, olyan borzalmas a másnap. Mindenki külön kórterembe került. Vásza állapota rohamosan romlani kezdett. A bőre megfeketedett. Csomókban hullott a haja. Folyton köhögött, egyre csak szenvedett és már a morfium sem segített rajta. Vérzett és a testnyílásain keresztül távoztak az elhalt szervei. Közben már megvakult. Megkérdezte, hogy éjjel van-e vagy nappal. Ludmilla Ignatenko Csernobil. Megmondtam és ő nevetve azt felelte: "Ugye, hogy megígértem, hogy elhozlak Moszkvába? "
"Az volt a szerencsém, hogy minden nagyon gyorsan történt, nem volt idő sírni, összeomlani. Két hét alatt mindenki halott volt. Azt mondták, ez itt már nem a férjem teste, hanem radioaktív hulladék. Cinkkoporsóba tették egy tömegsírban, amit betonnal fedtek. Csak arra tudtam gondolni: Vásza azt kérte, a kislányunkat Natasának nevezzük, ha pedig fiú, az ő nevét kapja. Tudtam, érte túl kell élnem" - emlékezett Ludmilla. Forrás: Shutterstock Két hónappal később a tűzoltófeleség újra Moszkvába látogatott a férje sírjához, amikor - két héttel a kiírt időpont előtt - elindult a szülés. A kis Natasa első látásra egészségesen született, de négy órával később súlyos májzsugor és szívelégtelenség miatt meghalt. Ludmillát, mint a Szovjetunió hősi halottjának feleségét egy kétszobás lakásban helyezték el. Vaszilij Ignatenko és egy csernobili tűzoltó brutális halála - Érzésvilágosító. "Olyanban, amire Vászával is vágytunk, én viszont majdnem megőrültem fájdalmamban. " A fiatal nőre ráadásul kiközösítés is várt, hiszen sokan ekkorra már rettegtek a Csernobil környékéről érkezőktől.
Elhatározta, hogy a veszélyektől függetlenül elvégzi a munkáját, az épület tetejére lépett. Ez a kísérlet a szabadtéri grafit tüzek oltására adta Ignatenko halálos sugárzását. Lenyűgöző módon a tűzoltóknak csak néhány órára volt szükségük a helyszínen, hogy eloltják a kaotikus lángokat aznap éjjel. Reggelre a 4. reaktor belsejében található grafittűz kivételével minden tüzet sikerült kezelni és eloltani. Ez volt az utolsó pokol, amely a legtöbb problémát okozta - közel két hétig tartott, és súlyosbító bürokrácia folyamata és eltérő megoldások voltak a megoldása előtt. Vaszilij Ignatenko a tetőre lépett, hogy eloltja az erőmű tüzeit. Itt kapta halálos sugáradagját és 25 évesen meghalt. Megszólalt a csernobili katasztrófa egyik túlélője, aki szerint jogtalanul használták fel a történetét az HBO sorozatában - Ugytudjuk.hu. Svetlana Alexievich 1997-es könyve, Hangok Csernobilból: Egy nukleáris katasztrófa szóbeli története, elnyerte a National Book Critics Circle Award díjat, miután 2005-ben angolra fordította. Az esemény és utóhatásainak elbeszélése olyan elsődleges forrásokból állt, mint Ignatenko felesége, Lyudmila. Nagy része fárasztó visszaemlékezés arról, hogy mit okoz a halálos sugárzás az emberrel.
Akkoriban a történtekről beszélni sem volt szabad, Lyudmilla csak évekkel később mondta el teljes történetét. Akárhogy is, a kislány – a vele született súlyos állapot következtében – mindössze négy órát élt. Lyudmilla később újra férjhez ment, és bár erről mindenki megpróbálta lebeszélni, kisfia született. Az Andrej nevet adta neki, és noha az orvosok azt jósolták, a gyerek jobb kéz nélkül születik, végül teljesen egészséges, értelmes fiúcska lett. Itt a tűzoltó és felesége teljes története is.
Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak: Utálom tehetetlenül nézni, ahogy szenvedsz, de nem tehetek érted semmit
Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze a látogatáselemzést, hogy hatékonyabban tudjuk fejleszteni szolgáltatásunk, illetve engedélyezze az érdeklődésének megfelelő reklámok megjelenítését támogató ("marketing") sütiket is. Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról sütiket fogadni, akkor használhatja ezt az eszközt arra, hogy kikapcsolja a választott kategóriákat. Tájékoztatjuk, hogy a választás eltárolásához egy cookie-t kell használnunk, hogy legközelebb is emlékezzünk, ha ebben a böngészőben nyitja meg weboldalunkat. Részletek a Cookie-k kezeléséről: Tájékoztató s "sütik" alkalmazásáról
A statisztikai sütik névtelen adatgyűjtéssel teszik lehetővé a weboldal tulajdonosai számára, hogy elemezni tudják a weboldal használatát. A marketing sütik célja, hogy a felhasználókat több weboldalon keresztül kövessék. Ennek az a célja, hogy olyan reklámokat tudjunk megjeleníteni felhasználóinknak, amelyek relevánsak és érdeklik őket, és ezáltal értékesebbek a kiadóknak és külső reklám szolgáltatóknak. A süti nyilatkozatunk utoljára 2018. 05. 15. lett frissítve.