A nézőtér befogadóképessége: 196 fő. Az előadásról "Forszírozott, rohamos szülés során mentálisan sérült csecsemő. " Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól ezt a diagnózist kapta, akinek megmutatta egyre súlyosabb állapotba kerülő kislányát, a pár hónapos Zsuzsit. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, hogy blogbejegyzésekben megírja együtt töltött éveiket. A megrázó őszinteségű blogból könyv született, a könyvből pedig ez a színházi előadás. Az Egyasszony igaz történet az élet fájdalmas titkairól, amelyekről nem szokás beszélni. Tragikus és egyben felemelő példázat, melynek különlegessége, hogy bár a rettenetet beszéli el, mégis rendíthetetlen életöröm sugárzik belőle. Szereposztás Monodráma Tenki Réka Díszlet- és jelmeztervező Kálmán Eszter Zeneszerző Barabás Béla Producer Orlai Tibor Rendező Paczolay Béla Az előadás időtartama: 95 perc szünet nélkül DÁTUM / IDŐPONT HELYSZÍN MŰFAJ 2016/03/24 csütörtök 17:00 Víg Kamaraszínház, Debrecen próza Búr kecske eladó A semmi közepén szereplők 4
Tizenöt másodperc csendről kell szólnia ennek a kritikának elsősorban, nem a darabról. A darab végén a monodráma főszereplője, Tenki Réka hátramegy a takarásba, hirtelen sötét lesz, majd néma csend. A közönség mozdulatlanul ül, nincs taps. Taps és taps között óriási különbségek vannak, a taps hiánya a legszebb színházi pillanat volt az utóbbi évben, amit átéltem. Péterfy-Novák Éva első regényéből, az Egyasszonyból készült egy csodálatos, traumatikus előadás Paczolay Béla rendezésében. A tapsot az egyik stábtag indította be a főpróbán, ha nem teszi, én még most is ott ülnék némán. Tenki Réka a szülés utáni első darabjában egy olyan nő történetét viszi színre, aki anyaként és feleségként is borzasztó dolgokat kénytelen átélni, csoda, hogy nem roppan bele. Mindezt olyan elszántsággal és hitelességgel, hogy nem a rendkívülit látom a személyes történetben, hanem az általánost, hogy ez sokakkal megeshet így. Az író Péterfy-Novák Éva saját traumáit feldolgozandó terápiás céllal kezdett írni, később elindította anonim módon az Egyasszony blogot, majd azonos címmel könyvet írt, így a saját története több olvasó történetévé vált.
Éva ( Péterfy-Novák Éva, a darab írója – a szerk. ) ezt nagyon hiányolja, hogy nincs meg a megfelelő gyászkultúránk, nem tudunk felejteni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyengék legyünk, vagy hogy padlóra kerüljünk. Pedig onnan már csak felfelé van" – mondta a színésznő. Egyasszony / Tenki Réka / Fotó: Tiszeker Dániel Tenki Réka a tudatos brandépítés kapcsán hangsúlyozta: "Az alap figyelem a közösségi médián van, nagyon sok mindent csak ezeken a platformokon lehet eljuttatni az emberekhez, sajnos. Bár abban a korban élnénk, amikor még nem jöttek be az amerikai filmek, hanem magyar alkotásokkal voltak tele a mozik és a tévé, és nem kellene építened a brandedet, mert bemész a színházba és tudják, hogy ki vagy (…) Most már a szilveszteri kabaréműsorok sem színészekkel készülnek, nincs operettdélután hétvégenként, hiányoznak a színházi bejátszások, ezért nekünk, színészeknek kell olyan felületeken megjelenni, ahonnan az emberek információkat gyűjtenek, és ez most az internet" – szögezte le.
+36 1 780 0780 Időkorlát Lejárt! A vásárlási időkorlát lejárt a következő vásárlásánál: Hamarosan lejár az időkorlát jegyek vásárlási időkorlátja 01:00 percen belül lejár. Ezután a foglat helyeket más megvásárolhatja Ön elől. Regisztráció Regisztráció facebookkal Regisztráció Google fiókkal vagy Név E-mail Jelszó Jelszó mégegyszer Regisztrálok Vissza a bejelentkezéshez Elfejeljtett jeló Adja meg az email címét, amivel regisztrált nálunk. Erre a címre kiküldünk egy email, amely segítségével új jelszót állíthat be. Regisztrált email cím Küldés Bejelentkezés Vásárlás bejelentkezés nélkül Az adatiaid módosítása során lehetőséged lesz regisztrálni, hogy később könnyebben vásárolhass.
Nem eredménytelenül. Nyilatkoztak, büntettek, megint büntettek, keresztre feszítettek negyvenes anyákat, piszkálódtak, méregettek – és láss csodát, a sofőrök lassabban mennek. Érthető. Az embernek kevesebb a pénze, kinek hiányzik egy százezres csekk a karácsonyfa alá? Ugye? Nahát. És ettől én megőrülök! Mert én szeretek menni. De nem tudok, mert a forgalom kínkeservesen lelassult. Mert a 410 forintos benzinen kiéheztetett nyomorultak, nehogy lesújtson rájuk a hatalom sárga csekkje, túlkompenzálnak. Nem is az ötvenet tartják be, hanem a negyvenet! Cammognak, bukdácsolnak, és feltartják az egész forgalmat. Halálra idegesítik a többi autóst, és – szerintem – ezzel balesetveszélyt okoznak! De mindegy. Nekem mostanában – ahogy egy kövér éti csiga sebességével araszolok az úton, sokkal több időm van a többi autóst nézegetni. Sajnos. Jön a robi hazafelé 2020. Mert rettenetes dologra jöttem rá: a sofőrök legalább fele alkalmatlan autóvezetésre! Púpos háttal görbednek a volán fölé, arcukon jeges rémület. Tekintetüket le nem vennék a felezővonalról, akkor sem, ha (női változat) Brad Pitt küldene csókot a szomszéd kocsiból, és akkor sem, ha látnák, hogy akciós az új adapter a Robi fűnyíróhoz (férfi változat).
Oda miképp jutunk el? Semmi gond, parkol itt egy kis bérautó, kifizetjük, reggel teli tankkal itt hagyjuk, a kulcsot adjuk az irányítónak. Köszönjük szépen! Számel Zoli a fahrer, 23 kilométer erdőn mezőn autózás után megérkezünk, várnak, megkapjuk a szobáinkat, frissülés és legyen még egy pohár sör, a nap eseményeinek értékeléséhez. A mélypont egyértelműen a svájci ügyintéző: "ez Keleten sem menne el, tehetségtelen, beképzelt, ügyfélellenes". Jön A Robi Hazafelé. Reggeli, majd vissza a reptérre mesébe illő falvak, rétek, erdők között. A reggeli fényben látszik a "dorf" patinás, csinos főtere és minden barátságos színben mutatja magát. A repülőtéri személyzet is segítőkész, gyors tankolás és gépre pattanunk, a pályára és fel, irány haza. Az "Alfa, Romeo, Papa formation" hasít a levegőben, a kis sárkány megint jobban emelkedik nálunk, a hátszél repít hazafelé. Vili bácsi: "minden középen, átadtam a gépet" ez az ő tréfás szlogenjében annyi tartsd az irányt, sebességet, magasságot és nézd a motort ellenőrző műszereket is.
Hirtelen lenéz a lábára. – Ezt is hogy megrágták a múltkor, amikor odafönt jártam! De hát nem lehet rájuk haragudni, na. Este, ha kinyitod az ablakot, néha lehallatszik az ugatás. Az emberek persze azt hiszik, hogy az a környékről jön vagy a parkból. Pedig dehogyis. Odafentről, ahol több száz hektáron szaladgálnak az aranyoskáim. Megugatják a repülőket, mert azokat nemigen szeretik. Igazuk is van. Robit foglalkoztatta valami, de nem tudta eldönteni, illik-e ilyet kérdezni. Aztán rászánta magát: – És tessék mondani, a kutyák odafent is szoktak kakilni meg pisilni? A néni egy pillanatra megütközött, de aztán rögtön válaszolt – Szoktak hát, csak annak nincsen szaga. A pisi elkeveredik az esővel, a kaki meg szépen lehull a hegyekbe. Biztos láttál már ilyen hosszúkás köveket. Na, az mind égi kaki. Robi elképedve hallgatott. Hazafelé is jön a pénz. Közben nagypapa megérkezett, kezében az újabb csomaggal, és megdicsérte Robit, hogy ilyen ügyesen várt. A néni felvette a csomagjait és elköszönt: – Nagyon fáin kis unokája van, büszke lehet rá.