árufeltöltés – polcok feltöltése, rendezése raktárban való áruk pakolása pékáru készítés További feltételek: nappalis DIÁK jogviszony betöltött 18. életév legalább 1 hónap vállalása... Mosonmagyaróvár, Győr-Moson-Sopron 1 353 Ft/óra ÁTTEKINTÉS MUNKAVÉGZÉS HELYE Győr FELADAT Dolgozz a világ vezető munkaerő közvetítő cégénél!
Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zsidó, három vélemény - tartja a mondás, ezért inkább egy zsidó és egy nem zsidó kritikusunk is megnézte a filmet, így legalább abban egyetértenek, Coenék nagyon eltaláltak valamit. (Ez a cikk a januárban megjelent azonos című írás minimálisan átdolgozott verziója. ) ZSIDÓ Ajvé, szerkesztőkém, hát jól belerángattál ebbe a cikkbe. Nem mondom, hogy nem érdekel a téma, mert ez egy nagyon jól megcsinált film, rendesen megírták, és hát sokat is nevettünk rajta, node én igen elfoglalt, egyébiránt neves tollforgató vagyok, és hát valljuk be, a flekkdíjból a szombati sólethez még a gerslit sem tudom megvenni.
De hát, ahogy a mondás tartja, többet ér egy tett száz sóhajnál, úgyhogy belevágok, mint sakter a libába. Ez az Egy komoly ember című film igazán szívbe markoló darab. Egy Mindenható háta mögötti amerikai kisváros zsidó közösségét mutatja be, egy széthulló család történetén keresztül. A pechvogel férj keresi a helyét a világban, és a Mindenhatótól vár választ hiába. Soha nem tesz semmi rosszat, aztán mégis csak gyűlnek a gondok. Ahogy az a sok zsidó is, akiket elhurcoltak Egyiptomba, Babilonba, Auschwitzba, hát azok se tettek soha semmit, mégis mindig a szabadságukra, sőt, az életükre törtek. De hát ez nem egy üldöztetéses film, itt nincs külső ellenség, ez csak úgy eszembe jutott. Ahogy a főszereplő férj is álmodott egy olyat, hogy a bunkó, vadászgató szomszédja zsidókra lődöz. Az Egy komoly ember sokkal inkább egy empátiával teli karikatúrája a zsidó világnak. És ahogy jelzik is az ötletes bevezetéssel, mindegy hogy valahol Amerika közepén egy kisvárosban, vagy Galícia valamelyik stetljében vagyunk, a zsidó feleségek kemények, a rabbik furfangosak, a Mindenható útjai pedig kifürkészhetetlenek.
Ő tipikus lúzer (önmegvalósításra, sikerek elérésére alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy – Wikipedia). Aki erről, lúzer voltáról még csak nem is tud, annyira gyanútlan. Úgy érzi, így kerek a világ, él, mint a többiek, megbízható, erényes, hitelképes, szépreményű, komoly emberként. Pedig volna baj elég. A felesége válni készül, a fia füvezik és lop, a lánya a papa pénztárcáját csapolgatja, a bátyja rajtuk élősködik. A tanárt az egyetemen meg akarják vesztegetni, aztán meg is zsarolják. Otthon fenyegeti a szomszéd. A legjobbnak hitt barát épp most túrja ki a házasságából és az otthonából. Névtelen levelekkel hozzák gyanúba Gopnik urat, az ügyvédek kifacsarják, a kollégák a munkahelyén oly módon biztosítják támogatásukról, hogy az már fölér egy orgyilkossággal. És a legfőbb támasznak remélt rabbik is csak ötölnek-hatolnak. Nincsenek válaszaik, csak hosszú történeteik az egyszeri fogorvosról és goj pácienséről, a néznivaló üres parkolóról. A példa nélküli példabeszédek hatástalanok.
Woody Allen a nagyvárosi neurotikus zsidó figuráját már ezerszer megmutatta nekünk, de a Coen (hadd hívjam már őket Kohnnak, szerkesztőkém) testvérek mostani filmjükben lényegében falusi közösséget támasztották fel, a maguk modern díszletei között. Ott vannak az okoskodó öregek, a léha kamaszok, az álszent szeretők, a figurák ezer évesek, de mégis amerikaiak és 20. századiak. Újlipótvárosban is meg lehetett volna ezt csinálni, ha volna ilyen jó kis rendezőnk, de hát ezeket itt nem érdekli a zsidóságuk. Ezeket itt már semmi sem érdekli! Aaron Wolff A Woody Allen-féle komédiáknál azonban ez a film sötétebb és misztikusabb. Nem kevésbé abszurd, de Freud helyett itt tényleg a Mindenható az isten. A film egy teljes leltárát mutatja be a zsidó kisemberek zsidós viselkedésének. Elképesztően, lenyűgözően, kíméletlenül és mégis szeretettel teli bájjal vonultatja fel az okoskodó és esendő, garasoskodó és bájos hőseit. És ezzel oly kíméletlenül önmarcangaló, mintha egy Woody Allen-szerű, városi intellektuel analizálná, hogy milyen örökséget cipelt magával.