A majdnem kétórás játékidőből bizony lehetett volna faragni, főként a börtönben senyvedő Kirják húgának kissé céltalan, és végül lezáratlan szálának megnyirbálásával, vagy mondjuk az olyan logikátlan jelenetek kidobásával, mint amikor Kovács meglátogatja a fegyházban a helyette ülő, és rá feltűnően hasonlító Kirjákot. Értem a súlyát, a szándékát a szituációnak, ám a tetteit mindenáron megúszni akaró Kovács profiljába egyáltalán nem illik bele egy ilyen kockázatos helyzet bevállalása. A film 2016. november 10-től látható a magyar mozikban. Pozitívum Remek hangulat Jól átgondolt mondanivaló Meglepően bátor erőszakábrázolás Negatívum Néhol leült a történet és a feszültség A zene sokszor túlságosan tolakodó Végszó Minden tökéletlensége ellenére A martfűi rém egy remekül összerakott, átgondolt műfaji film tisztességes kivitelezéssel, mely a hazai filmgyártásban olyan ritka, mint szocializmusban a sorozatgyilkos (bocs! ). És bár a történet vége közismert, Sopsits mégis képes meglepni minket a végén egy drámai montázzsal, melynek egyik szála, csak úgy, különösebb magyarázat, felvezetés nélkül, pőrén odavetve elég sokkolóan hat.
Felesége szavahihetőségét is megkérdőjelezték, így az asszony által adott alibit nem fogadták el. Ezek mellett több szemtanú is azt vallotta, hogy Kovácsot, annak sógorát, valamint az áldozatot együtt látták a kocsmában, ahonnan Kovács és a nő együtt távoztak azzal, hogy Kovács a nőt hazaszállítja. augusztus 11-én kattant a bilincs Kovács Péter kezén, aki nem sokkal később beismerte a gyilkosságokat. Fél évvel később az ügyészség már a Martfűi Cipőgyár munkásának megölésével is kapcsolatba hozta, illetve több olyan gyilkossággal is, melyet nem tudtak rábizonyítani. Végül a négy emberölésért és a két kísérletért kötél általi halálra ítélték, és 1968. december 1-én felakasztották. Kirják Jánost, aki ekkor már 11 éve volt börtönben, szabadon bocsátották. Kovács Péter története a filmvászonról is ismerős lehet az olvasóknak. 2016-ban Sopsits Árpád rendezésében készült el A martfűi rém című film. Bár a neveket megváltoztatták, a film tökéletesen adja vissza az eseménysor hangulatát. Az eredeti történéseket hitelesen ábrázolja, kezdve az ártatlan ember halálos ítéletétől egészen Bognár Pál (Kovács Péter) megőrülésééig.
Hetek óta próbáltam valahogyan megcsípni a martfűi rémet, mert amióta tudomásomra jutott Kovács Péter (filmben: Bognár Pál) sorozatgyilkos története, mindent elolvastam róla, amit csak találtam, és egyre jobban kavarogtak a gondolataim az eseményeket illetően. Hát mégiscsak létezik egy sorozatgyilkos, aki még a híres Faragó Ottó (Magyar sorozatgyilkosok 1900-2012) c. könyvében sem szerepel, pedig méltó helye lenne benne? Miért és hogyan, milyen motivációk vezérelték őt rémséges tettei elkövetésében? Sopsits Árpád filmje döbbenetesen őszinte módon tárja elénk az olykor fikcióval egybemosott eseményeket és mit szépítsem? Fantasztikusra sikeredett a film mind a 121 perce. Mindjárt be is zsebelt 9 elismerést a Magyar Filmhéten különböző kategóriákban. Szerintem a film több szempontból is telitalálat. Egyrészt, mert Kovács Péterről nem sokat hallhattunk azelőtt, másrészt pedig mert nem pusztán egy sorozatgyilkost követhetünk általa, hanem az ügyben felvonuló igazságszolgáltató szervek együtt-, illetve nem együttműködését is nagyszerűen ábrázolja.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisváros a hatvanas években főleg cipőgyáráról és sorozatgyilkosáról volt híres. A filmben mindkettő megjelenik, de a gyilkos viszi a prímet. Retró krimit készíteni hálás feladat, mindkettő "komponensre" nagy kereslet van, és egyformán lehet a nosztalgiára és az izgalomra építeni. Sopsits Árpád (Torzók, Céllövölde) rendező élt is a lehetőséggel, remek filmet rendezett a remek alapanyagból, majd a jól működő történetre rápakolt olyan felesleges elemeket, amik zavarossá és túlbonyolítottá tesznek mindent. De ne szaladjunk előre, lássuk mi is történt annak idején Martfűn! 1957-ben brutálisan meggyilkolnak és megerőszakolnak egy fiatal nőt, de hamar megkerül az elkövető. A zavartan viselkedő férfi beismeri tettét, majd halálra ítélik, de végül életfogytot kap, ám néhány év múlva újabb női holttestek kerülnek elő, és akad olyan nő is, aki szerencséjének vagy ügyességének köszönhetően túlélte a támadást, de a sötétben rátörő férfiról nem tudott használható személyleírást adni.
A munkaközi szünet nyilvántartása egyszerűsíthető azzal, ha a munkáltató az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével vezeti a munkaidő-nyilvántartást. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a beosztást (a tervezett adatokat) tekinti egyben a nyilvántartásnak is, azzal, hogy ha abban változás van, azt nyomban átvezetik rajta. Ha viszont nincs változás, és a tervezett beosztás valósul meg, akkor nem kell külön egyebet regisztrálni. Például, a munkáltatónál minden héten azonos beosztás érvényesül: hétfőtől csütörtökig a munkavállalók 8 órától 17 óráig dolgoznak, 30 perces szünettel, amelyet 12 és 12. 30 között vehetnek igénybe, majd pénteken 8-tól 14 óráig dolgoznak, szünet nélkül. Ilyen esetben elegendő egyszer közzétenni a munkaidő-beosztást (amely tehát minden héten azonos), ám ha abban változás van (pl. rendkívüli munkaidő, igazolt vagy igazolatlan távollét), akkor azt haladéktalanul fel kell tűntetni. Az így vezetett nyilvántartást a hónap végén a felek jóváhagyólag aláírják.
Tehát, ha például összesen 45 perc munkaközi szünetet kell biztosítani egy munkanapon, amit a munkáltató több részletben ad ki, akkor is legalább összefüggően 20 percet ki kell adni a fenti időszakban. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató a munkaidő végén, a munkavégzés befejezése után adja ki a munkaközi szünetet. Forrás: Hozzászólok a Facebookon Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!
A Munka Törvénykönyvének hatályos szabályait ITT ÉRED EL dr. Tóth Levente Levente már egyetemi évei alatt is vállalkozó szellemű ember volt, ami mellett tudományos munkát folytatott a jogász szakma gyakorlati problémáinak vizsgálata terén is. A legrangosabb országos tudományos diákköri verseny megnyerését követően elhatározta, hogy a jogászi hivatás gyakorlati kérdései mellett a hivatás jövőjével is foglalkozni kíván. Levente 2014 óta oktat polgári eljárásjogot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az egyetemi évei után a tudományos élet mellett 2010-ben vállalkozóként kezdett el tevékenykedni. A Legislyben a jogász szakma 21. századi kihívások által támasztott feladatok megoldását és a technológiai változásokkal együtt járó kihívások kezelését látja.