Kolozsvári Grandpierre Emil Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja Született 1907. január 15. [1] [2] Kolozsvár Elhunyt 1992. május 11. (85 évesen) [1] Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Szülei Id. Grandpierre Emil Foglalkozása műfordító újságíró Kitüntetései Baumgarten-díj (1940) Baumgarten-díj (1944) József Attila-díj (1964) József Attila-díj (1975) Kossuth-díj (1980) Sírhely Farkasréti temető (7/4-1-103) Írói pályafutása Jellemző műfajok regény, novella Első műve A rosta Fontosabb művei A csillagszemű A törökfejes kopja A boldogtalanság művészete Kiadói Magvető Könyvkiadó Kolozsvári Grandpierre Emil aláírása IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsvári Grandpierre Emil témájú médiaállományokat. Kolozsvári Grandpierre Emil ( Kolozsvár, 1907. január 15. Kolozsvári Grandpierre Emil : Villanások és összefüggések - III. kerület, Budapest. – Budapest, 1992. május 11. ) magyar író, műfordító és kritikus. Élete [ szerkesztés] Francia eredetű erdélyi családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallásban.
1956 után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az Utazás a valóság körül, az Eretnek esszék és A beton virágai. Kétszer nyerte el a Baumgarten-díjat (1941, 1944) és a József Attila-díjat (1964, 1975), valamint 1980 -ban Kossuth-díjat kapott. Életműve a Magvető Könyvkiadónál jelent meg. Főbb művei [ szerkesztés] A rosta (regény, 1931) Ifj. Kolozsvári grandpierre emile. Grandpierre Emil: Az olasz ismeretelméleti dráma; Gerő Ny., Bp., 1933 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis) Dr. Csibráky szerelmei (regény, 1937) A nagy ember; Franklin, Bp., 1937 Alvajárók (regény, 1938) Tegnap (regény, 1940) A sárgavirágos leány; Franklin, Bp., 1941 Szabadság (regény, 1945) Lófő és kora; Hungária, Bp., 1946 Lelki finomságok. Négy elbeszélés; Parnasszus, Bp., 1947 (Parnasszus könyvtár) A tőzsdelovag. Vígjáték Balzac nyomán; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad) Az értelem dícsérete. Vallomás a francia szellemről; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Új könyvtár) Mérlegen.
Mikor mind begyömöszölte, megfordult, visszament a falujába, vett magának házat, földet, s ma is él, hacsak meg nem halt.
Megint törte a fejét három nap, három éjjel. Mit tegyen, hogy szerezze vissza a harminc kalapot a harminc majomtól. A negyedik nap hajnalán megint fölnézett a fára. A harminc majom visszanézett rá. Az öreg gazda úgy gondolta, ha már ilyen jól ismerik egymást, illendő, ha üdvözli őket. Azzal megemelte a kalapját udvariasan. A harminc majom ugyancsak kalapot emelt. Ekkor jutott eszébe az öreg gazdának, hogy annál okosabbat nem tehet, mint hogy a kalapját a földhöz vágja. Úgy is tett. Hát abban a pillanatban a harminc majom is földhöz vágta kalapját. Az öreg gazda úgy megörült a harminc földhöz vágott kalapnak, hogy felkiáltott örömében. Akkorát kiáltott, olyan iszonytató erőset és harsogó hangosat, hogy az emberek mind a fa alá csődültek a városból. — Kend miért kiabált? — kérdezték a városiak. Kolozsvári grandpierre emily. — Én azért — felelt az öreg gazda —, mert van harminc eladó szalmakalapom. Meg is vették. Annyi pénzt adtak a harminc kalapért, hogy az öreg gazda három nap, három éjjel gyömöszölte a temérdek pénzt a zsebébe.
Mint műfordító francia, olasz és angol műveket, így Voltaire, Anatole France, Casanova, Bontempeli, Beckett és O'Casey munkáit tolmácsolta magyarul. Munkásságáért 1944-ben Baumgarten-, 1964-ben és 1975-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1992-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetést kapta. Budapesten hunyt el 1992. május 11-én.
Irodalmi] tanulmányok; utószó Horváth Zsigmond; Szépirodalmi, Bp., 1959 Csinnadári a királyné szolgálatában; ill. Hegedüs István; Móra, Bp., 1960 A gyalogtündér (mesék, 1961) Egy szereplő visszatér; ill. Bartha László; Szépirodalmi, Bp., 1961 Párbeszéd a sorssal (regény, 1962) A szarvas királykisasszony; szöveg K. Grandpierre Emil, rajz Gábor Éva; Móra, Bp., 1963 A lóvátett sárkány. Vidám népmesék; ill. Heinzelmann Emma; Szlovák Szépirodalmi, Bratislava, 1963 Csendes rév a háztetőn (regény, 1964) Az aquincumi Vénusz; ill. Takács Zoltán; Magvető, Bp., 1965 (Vidám könyvek) A burok. Regény; ill. Vágyálom;..versek..képek..idézetek..ismert,és kevésbé ismert szerzőktől...: Kolozsvári Grandpierre Emil. Keserü Ilona; Zrínyi Ny., Bp., 1965 (Kozmosz könyvek) Eljegyzés mai módra (novellák, 1966) Változatok hegedűre; ill. Keserü Ilona; Magvető, Bp., 1967 Arcok napfényben; Szépirodalmi, Bp., 1967 A burok és más történetek; Magvető, Bp., 1968 Dráma félvállról. Regény; Magvető, Bp., 1969 Utazás a valóság körül (tanulmányok, 1969) Nők apróban (regény, 1970) Szellemi galeri (regény, 1971) Keresztben az úton; Szépirodalmi, Bp., 1971 Az utolsó hullám; Magvető, Bp., 1973 A burok és még két kisregény; Magvető, Bp., 1973 (Magvető zsebkönyvtár) Harmatcseppek.
A daganatos betegségekkel küzdő Fábián Juli szombat délután halt meg, a hír mélyen megrázta a magyar zenészvilágot. Szepesi Mátyás, Fábián Juli menedzsere szombat este jelentette be a 37 éves énekesnő halálhírét: "Békésen távozott családja, barátai és zenésztársai körében" – közölte az MTI-vel. Fábián Juli Forrás: MTI/Kálmándy Ferenc A 37 éves jazzénekesnő még júliusban vonult vissza közélettől és mondta le fellépéseit daganatos megbetegedése miatt. Legutóbb októberben posztolt Facebook-oldalára, akkor még úgy tűnt, hatottak a kezelések, és állapota javult. Fábián Juli halála megrázta a magyar zenészvilágot, társai, barátai a közösségi médiában emlékeztek meg róla. Sárik Péter, akivel többször fellépett az énekesnő, közös fotóikkal emlékezett meg róla. A 2011-ben alakult Fábián Juli & Zoohacker egyik legismertebb száma a Nothing to lose, my dear. Fábián Juli Emlékalapítvány. Tóth Vera a Facebook-oldalán írt arról, milyen nehéz lesz ma este beülnie a Sztárban sztár + 1 kicsi zsűriszékébe, nagyon jó barátok voltak Fábián Julival.
2018. nov 23. 7:40 /Fotó: RAS-archívum Megrendítően mesélt Fábián Juli haláláról az édesanyja: bár nehéz a továbblépés, Lamberger Galina úgy érzi, muszáj kijönnie a bánatból, amelyet lánya elvesztése miatt érez. Mint megírtuk, a különleges hangú dzsesszénekesnő tavaly decemberben hunyt el hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után, 37 éves korában. Fábián Juli hatalmas űrt hagyott maga után, s nemcsak a családja, de az egész ország és művésztársai is gyászolták őt. Édesanyját, Lamberger Galinát is nagyon megrendentítte lányának elvesztése, így Fábián Juli haláláról, a gyászról és a továbblépésről elüször csak most tudott beszélni. – Sokáig semmilyen zenét nem tudtam hallgatni. Mostanában már kicsit jobban megy. Komolyzenét már képes vagyok, de az ő számait még nem, arra még nem tudtam rávenni magam. Vannak persze, olyan helyzetek, amiket nem tudok elkerülni. [... ] Nehéz volt megszokni a külvilág reakcióit is. Amikor például összefutottam valakivel az utcán, aki zokogva a nyakamba borult... Mit kell ilyenkor csinálni?