Leírás színes, német film | Történelmi | 111 perc | német nyelven, magyar felirattal Rendezte: Lars Kraume | Író: Dietrich Garstka | Lars Kraume | Főszereplők: Jonas Dassler | Judith Engel | Michael del Coco | Sina Ebell | Szereplők: Ronald Zehrfeld | Gyártási idő: 2018 | Mozibemutató: 2018-10-11 Gyártó: Studio Canal | A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, illetve a 15. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott A néma forradalom lebilincselő mozi, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt. Igaz történet egy kelet-német osztályról, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett. 1956 októberében pár tinédzser Nyugat-Berlinbe látogat, ahol független tudósításokkal találkoznak a budapesti eseményekről. Rádöbbennek arra, hogy az otthon hallott propagandával szemben nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Budapesten, és hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar eseményekről.
Hadd idézzem Petőfi szavait a mai földrészen, hogy kísértet járja be Európát…, holott úgy tűnik – egy frászt tűnik úgy! –, hogy Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai… Ma mintha megszervezett német emlékeztető járná be földrészünket egy film öltözékében. Nemrég egy berlini filmfesztiválon mutatták be A néma forradalom című német filmet, hatalmas sikerrel. Véletlen-e, hogy éppen a történelmi filmtéma, az 1956-os forradalom véres leverésének évfordulóján? Nem tudom még, nem is lényeges. A filmet Lars Kraume rendezte, a szövegkönyv megírásában segített az alapregény írója, Dietrich Garstka is. Örömmel lepődve kérdezzük, most készült német film az '56-os szovjet kommunista őrjöngésről, Budapest széttaposásáról? Igen. Valós történelmi kép a túlélők szeme előtt. Még akkor is, ha a kommunizmust túlélő áldozatok (a néptömeg az volt) nyilván nem értenek egyet minden mozzanattal. Érettségi előtt álló kelet-német diákok látogatnak át az akkor még választófal nélküli Berlinbe. Ott értesülnek nyugati hírforrásokból a magyar forradalomról.
20191022_01 Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére Das schweigende Klassenzimmer német dráma | 111 perc | 2018 Igaz történet egy kelet-német osztályról, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett. 1956 októberében pár érettségi előtt álló tinédzser Nyugat-Berlinbe látogat, ahol független tudósításokkal találkoznak a budapesti eseményekről. Rádöbbennek arra, hogy az otthon hallott propagandával szemben nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Budapesten, és hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar eseményekről. Amikor az éterben bemondják a téves hírt, hogy Puskás áldozatul esett a szovjet intervenciónak, az egész osztály úgy dönt, hogy az egyik órán egy perc néma csönddel adóznak a magyar mártíroknak. Az eset felháborodást kelt az iskola vezetésében, a botrány egyre magasabbra jut, hamarosan maga az oktatási miniszter utazik a helyszínre, hogy a fiatal "ellenforradalmárok" körmére nézzen. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott A néma forradalom lebilincselő mozi, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt.
Az utcai harcokról, tömegbe lövető szovjetekről szóló hírek mellé egy álhír is beveszi magát, mely szerint Puskás Ferenc, a világszerte csodált Aranycsapat kapitánya is meghalt a harcokban (ez a tévhit a forradalom zűrzavaros napjaiban itthon és külföldön is napokig tartotta magát). A hírek hatására az osztály elhatározza, hogy két perc némasággal tiltakozik másnap a szovjet agresszió ellen, ám az NDK nem az a hely, ahol egy ilyen diákcsínyt meg lehet úszni komoly következmények nélkül. A főszereplők és Lars Kraume rendező (fent középen) A film elég hihetően skicceli fel az ötvenes évek szürkésbarna keletnémet hétköznapjait, és az alapkonfliktus is egyértelmű, csakhogy idővel kicsit eltolódnak a hangsúlyok. Lehet, hogy a sztori magja valós, de ahogy a cselekmény halad előre, egyre több fordulatról ordít, hogy csak a forgatókönyvírók leleménye, mely végül egy kifejezetten erőltetett szálban csúcsosodik, amely összeköti két szereplő szüleinek a múltját. Van egy kicsit ügyetlen, és végül el is laposodó szerelmi háromszög, akad néhány egydimenziós karakter, és van az a tévhit is, hogy nem lehet filmnek nevezni azt a filmet, amelyben nem sütnek el legalább egy sörétes puskát.
Eladdigi tájékozatlanságukban ott tudják meg, mi zajlik a béketábor magyar sarkában, és hogy a világhírű labdarúgó, Puskás Ferenc az egyik áldozat. A diákok a történelmi dráma részeseiként térnek haza, a maguk kommunista, kelet-német országába. Ami elárasztja őket, az a tudat, hogy valamit tenniük kell. Néma csöndben állva két percig az osztályban, fejezik ki együttérzésüket főhajtással a levert magyar forradalom iránt. Puskás Öcsi halála egyébként akkor valóban bejárta a forradalom hírével együtt a világát. Tévhír, Puskás megúszta akkor, mert nem ment haza. A többi áll. És a némán álló diákok ellen megindul a kommunista hajsza. Maga a miniszter intézkedik a valóban rendszerellenes diákok dolgában. Vallatások, fenyegetések, a sokoldali együttérzés mellett a megfélemlítések, a teljes osztály kicsapása érettségi előtt. Nagyon is jól ismerjük az állapotot mi, erdélyi magyarok, melyben minden alulról jövő mozgalom legfelső megtorlással találkozik, bosszúval, kötéllel, rácsajtós és ablaktalan cellákkal.
Az egész nem nagy ügy, a fiúk kuncognak is közben, de azért megtartják a két percet. A tanárnak elsőre eszébe se jut a politika: – Mi ellen tiltakoztok? Ellenem…? – kérdezi rémülten. De a kisbetűs ügyből mindenki meglepetésére mégis lassanként nagy Ügy lesz, mert a diktatúra szívesen csinál a bolhából elefántot. Egyre komolyabb kihallgatások kezdődnek, a Hatalom lázadást szimatol. A tét pedig egyre nagyobb: a diákok érettségije. A konfliktus lassan beszivárog a családokba, és mindenütt felborítja az eddig kényes egyensúlyban tartott hazugság-építményeket. Szabadságharc folyik kint is és bent is, az országban és a családban. A film képletszerű pontossággal ábrázolja ezeket a folyamatokat – mégis olyan érzelemgazdagon és megrázóan, mintha a saját életünkről lenne szó. Ezt így is éreztük, mert amikor kiléptünk a moziból, még sokáig nem indult haza senki. Álltunk kisebb csoportokban, és egymás szavába vágva beszéltünk, szónokoltunk. Apósom, aki a filmbeliekhez hasonló korú diákként részt vett az 56-os forradalomban, most a diktatúra pontos természetrajzát látta viszont: a Hatalom azzal, hogy paranoiásan retteg a lázadás eszméjétől – tulajdonképpen kitermeli a saját ellenségeit.
Az élet–háború metafora nagyon gyakori. Megküzdünk egy állásért vagy a jó jegyért, túlélünk egy napot, megvívjuk a magunk kis csatáit stb. Ezek a kifejezések olyan metaforák, amikben az életünk harcként tűnik fel. Segítségükkel színesebbé tehetjük a nyelvet, és nyomatékosíthatunk, kihangsúlyozhatunk dolgokat. Sokszor kerülünk válaszút elé egy kapcsolatban; vissza kell fordulnunk, pedig már a célegyenesben vagyunk; vagy túl göcsörtös az utunk; sok a zsákutca stb. Az élet–út metafora is sokszor előkerül a hétköznapokban. Ezekben az élet mint út jelenik meg, amelynek bizonyos szakaszai, elágazásai, döccenői vannak. Ezek által tudjuk kifejezni az életünk korszakait, választási lehetőségeit, nehézségeit. A szerelem–háború metaforák közé tartozik például a megküzd a szerelméért szerkezet. Ezek a szerkezeti metaforák. Leissza magát a sárga földig – az iránymetaforák Léteznek olyan metaforák is, amelyek bizonyos irányoknak megfelelően lehetnek pozitív vagy negatív töltetűek. Mi az a metafora 2021. Ezek az orientációs (irányultsági), vagy egyszerűbben iránymetaforák.
"– írja a Wikipédia. Már Arisztotelész és Quintiliánusz is foglalkoztak vele, persze nem teljesen a mai jelentésében. Míg ők kizárólag irodalmi, leginkább poétikai jelenségként, díszítőelemként határozták meg, addig a legújabb kognitív tanulmányok ( Johnson és Lakoff vagy Magyarországon Kövecses Zoltán) szerint inkább nyelvészeti alakzatról van szó. Úgy vélik, a metafora alkalmas legjobban érzéseink kifejezésére. Mi az a metafora?. Mint a legtöbb nyelvészeti alakzat, úgy a metafora is észrevétlenül beágyazódott a szóbeli kommunikációba. Ki gondolná, hogy a metafora része a mindennapjainknak? Használjuk, csupán nem vesszük észre. Mindegy, hogy formális vagy informális, közvetlen vagy közvetett kommunikációról van szó, metaforákat bárhol találunk. De nézzük csak meg, hogyan működik mindez a gyakorlatban! Gyakorlatilag… Ahogy az a három – már említett – szótárban is szerepelt, a metafora hasonlóságra, azaz inkább azonosításra épül. Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára, illetve a Wikipédia pedig tovább pontosítja ezt a definíciót: két fogalomból áll.
"Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:" "Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet, Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled, " "Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Mi az a metafora 1. " (Petőfi Sándor: Az Alföld) Olyan költői kép (megszemélyesítés, metafora), amit a költő egy hosszabb gondolatsoron, esetleg egy egész művön keresztül végigvisz. Allegórikus alak pl. Csokonai versében az istenként megszemélyesített Remény Toldi Álom allegória
– írja Bíró Zsuzsa. Befejezésképp Mint azt láthattuk, a metaforák szerves részei az élőbeszédnek. Színesebbé teszik a nyelvünket, nyomatékosabban fejezhetjük ki velük érzéseinket. Ahogy szókincsünk, úgy a metaforák száma is nő, mindig újabbak keletkeznek, újabb csoportok jelennek meg. És aki eddig azt hitte, még sosem használt metaforát, az most törheti a fejét! Források: Kövecses Zoltán: A metafora. Typotex Kiadó; 2005. Élet metaforák. Önismeret 5 percben.. Nikolin Anita: Textsortenspezifische Besonderheiten der Metapher und Metonymie am Beispiel der Zeitschrift "Young". VDM-Verlag; 2009. Bíró Zsuzsa: Miért nevezik New York City-t Nagy Almának? Hasonló tartalmak: Hozzászólások: Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
A nap játszott, és a felhőkkel keresett. Virágok, tánc a szélben Mi a metafora? A metafora egy irodalmi eszköz, amely közvetett módon összehasonlítja két egymással nem összefüggő dolgot anélkül, hogy összekötő szavakat használna, mint például a hasonló vagy mint. A metafora kijelenti, hogy az egyik dolog a másik, ellentétben a hasonlítással, amely azt állítja, hogy az egyik dolog hasonló a másikhoz. Egy metafora átviszi az egyik szó vagy kifejezés értelmét vagy aspektusait a másikba, hogy a második szó új módon érthető legyen. Ugyanakkor az egyik dolognak az átnevezése révén valami nagyon különfélevé válik. Például nézze meg az "Az élet egy utazás" mondat metaforáját. Mi az a metafora, és ahol azt használják. Itt az első szót az utolsó szó nevezi át. Az alábbiakban néhány további példa található a metaforákra. Susan hangja bársonyos. Gyomrája fenéktelen gödör volt. A Nap tűzgömb volt. Az étel az egészséges test üzemanyaga. Ő az életem fénye. Lord Eddard oroszlán volt a csatatéren. A Nap nagy tűzgolyó. Különbség a metafora és a megszemélyesülés között Meghatározás Metafora: A metafora a beszéd alakja, amelyben egy szót vagy kifejezést egy tárgyra vagy műveletre alkalmaznak, amelyre szó szerint nem alkalmazható.
Metaforák a köznyelvben Milyen eredetű szó a metafora? Nézz utána! Milyen jellegzetes metaforát tudsz mondani a János vitéz szövegéből? Mi ennek az oka? Tudsz-e olyan szólást, közmondást, mely metaforát tartalmaz? Keress példát metaforára az általad ismert népdalokban! Hozz legalább három példát! Keresd meg a Moslék-ország című költemény és A magyar ugaron című vers metaforáit! Alkoss metaforát, Ady módszeréhez hasonlóan! Milyen jelképes erejű szavakat alkalmaznál? Mi az a metafora en. Mondj példát a szinesztézia jelenségére is-ez is a metafora egyik fajtája! Csoportosítsd külön az igei és a névszói metaforákat, melyeket már eddig összegyűjtöttél! Milyen metaforák jellemzőek a magyar népköltészetre? Foglald össze a jellegzetességeiket!
Ezáltal a kapott fordítás képi megjeleníthetősége, fogalmi elképzelése, logikai megragadhatósága nagyban leromlik. (Részleges megoldás az lehet, hogy a szavak egy részét meghagyja eredeti nyelven. ) Hagyományos értelemben a metaforát mint irodalmi jelenséget tekintjük. George Lakoff kognitív nyelvész volt az első, aki a hatvanas években felvetette a metafora kognitív értelmezését. Több ponton szembehelyezkedett Chomsky transzformációs-generatív nyelvelméletével, s bevezette a fogalmi metafora kifejezést, amely túlmutat a hagyományos irodalmi értelmezésen. Lakoff arra a megállapításra jutott, hogy a hétköznapi nyelvünkben rengeteg metaforát használunk, s azok nem feltétlenül díszítő, gazdagító elemként szolgálnak csupán, hanem gondolatainkat szervesen a segítségükkel fejezzük ki, s ily módon a metafora használata a természetes nyelv funkcionálásának alapvető módja. A kognitivista kutatók Lakoff szemléletére épülve alakították ki elméleteiket, s feltételezésük szerint nem csupán mindennapi nyelvhasználatunk szerves részét képezik a metaforák, hanem nagyban befolyásolják világlátásunkat és a konceptualizációnkat is.