A fajok eredete Tasnádi István Adatok Szerző Tasnádi István Műfaj komédia Eredeti nyelv magyar Premier dátuma 2009 A fajok eredete a Nézőművészeti Kft. színdarabja, amelyet Tasnádi István írt. [1] A darab bemutatója 2009-ben volt. [2] Cselekmény [ szerkesztés] A darab címe Charles Darwin azonos című könyvét idézi. Az előadáson az emberi fejlődés narrációját három hajléktalan mindennapjainak bemutatásával illusztrálják. A cselekmény másik szála egy csirkefarmon játszódik, ahol a baromfik számára forgatnak filmet. A készülő alkotás középpontjában az ősember és a csirke "egymásra találása" áll. Alkotók [ szerkesztés] A darabot Tasnádi István írta és Dömötör Tamás rendezte. A három színész: Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Thuróczy Szabolcs. [1] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] ↑ Szkéné: Tasnádi István: A fajok eredete. Szkéné Színház. Hozzáférés ideje: 2017. március 3. ↑ Gergely: Gergely Miklós. Nem művészet, csirke. Revizor (2010). március 3.
Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló szemléletű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv, …. egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet egészében elutasítók pedig ma egyaránt e Darwin által felállított lánc elemeit vizsgálgatják. Más szóval, A fajok eredete kétféle értelemben is modern mű: mind ismeretközlő funkcióját tekintve, mind pedig abban, hogy felmutatja, vagy számos esetben előre megsejti azokat a gondolati fordulópontokat, amelyek az evolúció kérdését a mai napig olyan izgalmassá és továbbgondolásra is érdemessé teszik. A pszichológia, a filozófia, az ismeretelmélet, a szociológia, a nyelvészet és még számos más tudományterület frontvonalában ma sikerrel hasznosítják Darwin örökségét.
És ami a legérdekesebb, a fentieket a francia szülők valóban franciás könnyedséggel teszik, anélkül, hogy bűntudatuk lenne amiatt, hogy nem töltik minden másodpercüket a gyerekük tudatos fejlesztésével, máskor szórakoztatásával. Mert hisznek abban, hogy jól csinálják, elég jól csinálják, és tökéletes szülő egyébként sem létezik. "Általában nem kételkedem abban, hogy elég jól vagyok-e, mert tényleg azt gondolom, hogy jó vagyok. " Pamela Druckerman "Nem harap a spenót" című könyvét a Libri adta ki, és e-könyvként is kapható. Fotó: Adobe Stock Az Anyás-Apás könyvajánlóit itt találod. Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
(A dán gyereknevelésről korábban már a HáromPötty Blogon írtam, IDE KATTINTVA elolvashatjátok. ) Nekem másodjára is tetszett, szerintem érdemes elolvasni. Főként azért is mert rendkívül olvasmányos, ez tulajdonképpen egy regény, amely nagyon sok nevelési tippet ad, de messze áll a sokszor száraznak tűnő nevelési tanácsadó könyvektől. A könyv a Libri Kiadónál jelent meg 2012-ben. Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra, Fordította: Orzóy Ágnes * 70. oldal. (Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra, Libri Kiadó, 2012) ** 167. oldal (Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra, Libri Kiadó, 2012) Kiemelt kép: A cikk eredetileg a HáromPötty Blogon jelent meg.
Nálunk is van például "felnőtt idő" minden este, még ha eddig ennek nem is volt neve: én is ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekek legkésőbb fél kilenckor ágyban legyenek a saját szobájukban, hogy végre tudjak pár szót váltani a férjemmel, meg tudjunk inni egy pohár bort, vagy csak valami sorozatot nézzünk, amiben mondjuk elhangzik pár csúnya szó is. Vagy egyszerűen csak olvassunk, bámuljunk ki a fejünkből CSENDBEN. Úgyhogy ezzel a résszel határozottan elégedett voltam, úgy éreztem szinte meg vagyok dicsérve. Mondjuk a napközbeni önálló játék nem megy annyira, ok, semennyire se megy, sőt! Folyamatosan ott kell lennem, ha kimegyek a konyhába, már jön utánam, csak "parancsra" hajlandó önállóan feltalálni magát, vagyis sehogy. Igaz, akinek nyolc éves koráig nincs testvére, annál természetes, hogy a szülein lóg, egyedül játszani a saját szobában is igencsak furcsa lenne órákon keresztül. Úgy tűnik, a francia gyerek nem csak azért különbözik egy amerikaitól, mert már kétévesen is tud viselkedni egy étteremben, hanem ezért is, mert a szülei teljesen másként gondolkodnak a családról.
Elsőként arra kereste a választ, hogy miként lehetséges az, hogy a francia babák legtöbbje 3-4, de legkésőbb 6 hónapos korára átalussza az éjszakát? Bárkit kérdezett is meg, nem tudtak semmi rendkívüli altatási szokásról beszámolni, aztán egyszer csak valahogyan fény derült a Pamela által "szünet" -nek nevezett dologra, mely szerint a francia szülők alaposan megfigyelik az újszülött babáikat, és amikor felsír, várnak egy picit, hogy kiderítsék a sírás okát, és csak akkor veszik fel, illetve etetik meg, amikor valóban igényli ezt. A babák ugyanis gyakran felébrednek alvás közben, de sokszor könnyedén vissza is tudnak aludni. Ha azonban ezen alkalmakkor berohanunk hozzájuk és felvesszük őket, kizökkentjük a saját ritmusukból és így nem képesek újra könnyedén visszaaludni. Így, hogy figyelik a gyerekek ritmusát, folyamatosan tudnak alkalmazkodni hozzá, s később pedig a gyermek simul bele szinte észrevétlenül a család megszokott ritmusába. A francia szülők úgy vélik, hogy az ő dolguk finoman megtanítani a csecsemőt aludni, ahogy később majd a tisztálkodásra, a kiegyensúlyozott étkezésre és a biciklizésre is megtanítják.
Összefoglaló Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy "francia anya" legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.