A megfelelő feszültségkeltés helyett, mindenféle felvezetés nélkül, egyszer csak mindig előront egy indián egy szikla vagy egy bokor mögül, Kurt Russell és társai meg lelövik őket, ahogy kell. Ekképp ritka velejárója az izgalom a képsoroknak, márpedig egy western/horrort illene legalább egy kicsit paráztatósra megcsinálni. Ettől függetlenül Zahler alkotásának van egy szerethető félamatőr bája, ha lehet ilyet mondani egy olyan filmről, amiben felbukkan egy-két igencsak gyomorforgató képsor. A Cowboyok és űrlényekhez hasonlóan tehát ismét egy kihagyott ziccerrel gazdagodik a westernhibridek univerzuma, de ahhoz képest a Csontok és skalpok legalább nem akar többnek látszani, mint ami: vagyis egy B-kategóriás trash-mozinak. Hozzászólások hozzászólás
Cowboyok és kannibálok Publikálva 2016. június 23. 17:10 Kritikánk spoilermentes. Western és horror egyszerre? Az meg miféle torzszülött? Nos, nincs ok a félelemre: noha nem épp egy gyakori zsánerkeresztezésről van szó, és teremt is torzszülötteket (nem is akármilyeneket) a történetében, a Csontok és skalpok ( Bone Tomahawk) valójában az utóbbi évek legkülönlegesebb és legélvezetesebb műfaji csemegéje. Mindez már csak azért is fordulhatott elő (a film később méltatásra kerülő érdemei mellett), mert a western és a horror igazából nem is állnak olyan távol egymástól: mindkettőnek lényegét a határhelyzetek és azok felderítése adja, csak épp egyik esetben földrajzi-civilizációs értelemben, a másiknál pedig az emberi természet és tűrőképesség vonatkozásában. Mindezt egy történetben egyesíteni persze bravúr, és ez a bravúr sikerült a rendezőként elsőfilmes, íróként (mármint regényíróként) kicsivel rutinosabb S. Craig Zahlernek, aki ráadásul egészen minimális költségvetésből és nagyon rövid idő alatt forgatta le ezt a filmet (amin ráadásul ez egyáltalán nem látszik).
Feladatát, hogy bemutassa ezt az embert próbáló utat, komolyan vette és esze ágában nem volt rövidre fogni a témát, vagy ilyen-olyan kerülőutat tenni. Ebből kiindulva nem véletlen, hogy a cselekmény ezen része teszi ki a film legnagyobb hányadát (bő két órás darabról van szó): hőseink menetelnek a kősivatagon keresztül, esténként letáboroznak, beszélgetnek, olykor magánéletre vonatkozó informatív cseverészéseket folytatnak, miközben minduntalan ott feszül fölöttük Damoklész kardjaként a veszély és fenyegetettség. Zahler - akárcsak Quentin Tarantino - nem rest beszéltetni a szereplőket, hiszen ha már arra kényszerülünk, hogy együtt töltsük velük az időt a napszárította vadnyugaton, a minimum az, hogy megismerjük őket. Dialógusainak tartalma nem viszi előre a cselekményt, pusztán karakterárnyalás, karakterismertetés céljából van jelen, de nagy segítségül szolgálnak ahhoz, hogy a nézőhöz közelebb hozzák ezeket a figurákat. Ennek köszönhetően - akárcsak Tarantino filmjei - a Csontok és skalpok közelít ahhoz az élményhez, amit egy hang-out film megtekintésekor érzünk.
Kritikusunknak bejött a western+horror+Kurt Russell keveréke: "A rövid, gazdaságos előkészítést (igen, a vadnyugat a jók, a rosszak és a még rosszabbak földje) lendületes kilovaglás követi, vagyis az ismerkedés a tájjal (hol lankás, hol meredekebb) és a csapatba verődött szereplőkkel. Az egyiknek hamburgi távcsöve van és mélyről jövő indiángyűlölete, a másiknak (Kurt Russell) szakálla és kifejlett igazságérzete, a harmadiknak sérült lába és elrabolt – kannibalizmusra hajló indiánok elhurcolta – felesége, a negyedik meg öreg és sokat beszél. Mi ez, ha nem messze az átlagon felüli, vadnyugati jellemábrázolás! Mindenki kap legalább két ecsetvonást, és ezzel máris többet teljesít a film, mint azt remélni mertük. Szóval előkészítés, lovaglás, ismerkedés és a végére maradt a legjobb: a fergeteges, régóta várt vérengzés változatos eszközökkel; nyíllal, pisztollyal és a címadó csonttomahawkkal ( Bone Tomahawk a film eredeti címe). "
Nagyon ragacsos tésztát kapunk. Ezt kanállal szedjétek ki celofánra, csomagoljátok be és tegyétek be 2 órára a hűtőbe (vagy fél órára a mélyhűtőbe). Utána jól belisztezett deszkán nyújtsátok ki és hajtogassátok meg, mint a hagyományos pogácsát. A hajtogatások között viszont nem kell pihentetni. Nagyon könnyű vele dolgozni, pár perc alatt készen van. Kb. 3-4 milliméteresre nyújtottam. Igaz ugyan, hogy a pogácsa elvileg kerek, de én éles késsel 3X3 cm-es kockákra vágtam a tésztát, így nem lett maradék, amit újra kellett volna nyújtani és szaggatni. Túrós pogácsa recept élesztő nélkül. Király! Végül a tésztát bepakoltam a tepsibe, lekentem egy felvert tojással és megszórtam reszelt sajttal. (Máskor csak szezámmaggal szórtam meg. ) Betettem a 200 fokos sütőbe kb. 12-15 percre. Épp csak addig sütöttem, hogy színe legyen. Vigyázzatok, ki ne szárítsátok! Onnan tudhatjátok, hogy már jó, hogy ha felemeltek egyet, az alja az aranyszínű. Ha még fehér, akkor adjatok pár percet neki. Isteni finom, próbáljátok ki!
Újra megkongatták a vészharangokat Érden: veszélyben a világhírű génbank A tavaly tavaszi meghátrálás után a jelek szerint az érdi fideszes városvezetés mégsem tett le arról, hogy az Európában egyedülálló gyümölcs génbank mellé ipari parkot telepítsenek. Túrós Pogácsa Élesztő Nélkül. Környezetvédők, helyi politikusok szerint a közvetlen szomszédságban épülő ipari létesítmények visszafordíthatatlanul elpusztítják az Elvira-majort. Az ügyben aláírásgyűjtés indult és más politikai akciók is várhatóak. Király utca 14 Autó 2 újság
3. Kicsi méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 4. A kikevert tojássárgájával megkenjük a tetejét. 5. 180 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütésen) 25 perc alatt megsütjük. FAPADOS FŐZŐISKOLA: TEPSIS CSIRKE LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE>>> FAPADOS FŐZŐISKOLA: HÉJÁBAN SÜLT BURGONYA LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE>>> FAPADOS FŐZŐISKOLA: TZATZIKI LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE>>>