Az ELTE Etológiai Tanszéke közel 20 éve folytatja a kutyaelme kutatásait Prof. dr. Csányi Vilmos vezetésével. Előadása nemcsak a kutyákkal barátkozó embereknek érdekes; válaszokat adhat számos, az ember saját viselkedésének evolúciójával kapcsolatos kérdésre is. Amikor az ember közösségekben kezdett élni, sajátos ökológiai fülkét alakított ki, amelyben a legfontosabb szereplők az embertársak voltak. Együtt számtalan feladatot képesek voltak megoldani és ez vezetett a modern technológiai társadalmakhoz. A farkas néhány tízezer éve csatlakozott az emberhez, átalakult, kutya lett belőle és értékes tagja az ember által kialakított ökológiai fülkének. Az emberi viselkedés korai evoluciójáról semmiféle adatunk nincsen, de a kutyák hasonló utat jártak be és ennek tanulmányozásával következtethetünk arra, hogy maga az ember hogyan alakult ki. A kutyák képesek hozzánk erősen kötődni, kifejlődött a szociális megértésük, utánoznak bennünket, segítenek közös feladatokban és nagyjából egy 2-3 éves embergyerek szintjén gondolkodnak.
Egyre többen kezelik úgy a kutyájukat, mintha ember lenne. Mi az oka annak, hogy az emberek elkezdték úgy érezni, hogy emberként kell kezelniük a kutyákat? Nagyszüleim idejében például még nem nagyon volt elképzelhető ez a felállás. A tudomány fejlődött. 20-25 éve foglalkozunk kutyákkal és rájöttünk, hogy rengeteg emberi tulajdonsággal rendelkeznek. Persze ez nem azt jelenti, hogy emberek, de van néhány olyan tulajdonságuk, ami az emberekben is megvan, mert ugyanabban az ökológiai fülkében élnek, mint az emberek. Egy kutya akkor marad életben és él jól, ha minél jobban alkalmazkodik az emberhez. Ezt pedig úgy teheti meg a legegyszerűbben, ha embertulajdonságokat vesz fel. Például figyel az emberre. Ha a kiskutyákat elkülönítik és választhatnak egy kutya és egy ember között, akkor az embert választják. A kutya genetikailag úgy változott meg, hogy keresi az ember társaságát, érdekli, hogy az ember mit csinál. És ha már érdeklődik és jelen van, akkor egy csomó dolgot megtanul, tehát tud alkalmazkodni.
Végső soron akkor ez az együttműködési képesség teszi a kutyát az "ember állatkájává", sok szempontból emberszerűvé? Azt hiszem, igen. Ha elegendő időt és odafigyelést kap egy kutya, akkor rengeteg dolgot meg lehet neki tanítani. Az egyik leglenyűgözőbb ebből a szempontból az irányítás és az irányítás átadásának a képessége. A vakvezető kutyáknál látszik ez nagyon jól: a kutya nagyon jól tud váltani aközött, hogy ő irányít, vagy épp őt irányítják. A közlekedésben alapvetően az ember a főnök, hiszen ő tudja az úti célt, a kutya pedig segít neki biztonságban odajutni. De amikor a zebrára lépés előtt visszarántja a gazdáját, mert jön egy őrült autós, akkor a kutya hoz döntést, és ő irányít. Aztán ha átmennek a zebrán, akkor ezt az irányítást vissza tudja adni a gazdájának. Na erre egy másik állat se képes. Meg lehet az állatokat tanítani arra, hogy ők irányítsanak, vagy ha muszáj, akkor őket irányítsák. De egy ilyen váltásra csak a kutyát. És ez is nagyon emberi dolog, hiszen az ember közösségeiben is az irányítást szoktuk adni-venni, amikor együtt dolgozunk.
Én a kutyámon azt látom, hogy tetszik neki ez az állapot. Mégis sokan úgy gondolják, hogy ez nem jó a kutyáknak. Miért ne lenne jó? Nem filozófusok lettek a kutyákból, hogy ezen mélyen elgondolkodjanak. A kutya egy emlősállat, olyan a szervezete, ami a kedvességet, a jót, az élelmet éppen úgy fogadja, mint bármelyik másik emlősállat. Szerencsére biológiai válasz van a kérdésre. Ha a kutyának nem lenne jó, akkor búsulna, vagy elmenne, de ezt nem teszi. Még mindig sokan azt hiszik, hogy a kutya egy vadállat és van egy természetes környezete a vadon, amit hiányol. De abban tévednek, hogy 30-40 ezer éve a farkas csatlakozott az emberhez és a természetes élőhelye a család lett, nem a vadon. És valóban családtagokként élnek velünk élőhelyünktől függetlenül. Sokan abban sem biztosak, hogy jó helyen lehet egy kutyának a városban, lakásban. A legtöbb kutyának az a legfontosabb, hogy egy szerető gazdája legyen, foglalkozzanak vele és részt vehessen a család életében. Természetesen egy agárnak vagy vizslának szüksége van arra, hogy napi néhány órát rohanjon.
Fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Kutyákon folytatott etológiai vizsgálatai által nemzetközileg is elismert kutatóvá vált. 2009-ben a Science hosszú riportban számolt be az Etológia Tanszék kutyákkal kapcsolatos kutatásairól, elismerve, hogy az etológiában teljesen új irányzat jött létre. A Nagykutya csillagképben az egyik csillagot Csányi Vilmosról nevezték el. Az utóbbi években szépirodalommal foglalkozik.
Több évtizednyi etológiai kutatással, számtalan kísérlettel, rengeteg publikációval és sikeres könyvekkel a háta mögött ma az ember vagy az állat viselkedése foglalkoztatja inkább? Erre nehéz válaszolni. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ha valaki etológiával foglalkozik, akkor minden állatról mindent tud, de ez persze nem így van. Van a Földön közel tízmillió faj, aminek egy töredékét ismerjük alaposabban, és ahhoz, hogy a legapróbb részletekig megértsük egy állat működését, annál az egynél kell lecövekelni. A tízmillió állatfajból az ember is csak egy, de mivel ő a legkomplexebb, neki van a legösszetettebb kultúrája, muszáj foglalkozni vele. A kutyával meg nagyon szórakoztató. Kezdjük akkor utóbbival. Új könyvében nagyon érdekesen fogalmaz: azt írja, hogy a kutya az ember speciális állatkája – még nem ember, de már nem állat. Hogy értsük ezt? Az köztudott, hogy a kutya farkas ősökkel rendelkezik, ezért a viselkedését hosszú ideig a farkasok viselkedése felől próbálták megérteni.
Elkötelezettek vagyunk környezetünk védelméért, ezért a jegyeket nem szükséges kinyomtatni, elég telefonon bemutatni őket. Be Smart Klub és kitárul a világ! POSTPONED!
Halak előkészítése HALAK BONTÁSA, TISZTÍTÁSA Az élő halak at feldolgozás előtt a tarkójukra (fejükre) mért erős csapással kábítják el. A következő lépés az esetleges pikkelyek eltávolítása. Ehhez az állatot az oldalára fektetjük, az egyik kezünkkel megfogjuk a farkát, s egy éles, hegyes késsel a farkától a feje felé haladva lefejtjük a pikkelyeket. Ennek során a kést a bőr és a pikkelyek közé csúsztatva "lepattintjuk", illetve lekaparjuk a lemezkéket, lehetőleg úgy, hogy ne kaszaboljuk össze az állat bőrét. (A halak többnyire csúszósak, így a biztonságos megfogásukban sokat segíthet, ha a felületüket előbb szárazra törüljük, majd konyharuhával fogjuk meg a testüket. Vörös márna - a hal leírása. Egészségügyi előnyök és károk.. ) A lepikkelyezett és alaposan lemosott, leszárított halat az oldalára fektetjük, leszorítjuk, majd egy kicsi, éles és hegyes késsel a végbelétől a torkáig óvatosan felvágjuk a hasát. Fontos, hogy sekélyen vágjunk, s meg ne sértsük a belső szerveit, ugyanis az esetlegesen kiömlő epe élvezhetetlenül keserűvé teszi a húst. A belsőségeket tartó szöveteket átvágjuk, s óvatos kiemeljük a hasüreg tartalmát.
Azok a nyáron és ősszel bevált jó dévéres helyek, amelyeket ráadásul már kellően kiismertünk, nagy valószínűség szerint a márnának is megfelelnek. Az én dunai helyeimet sem úgy különböztetem meg, hogy ez kizárólag dévért, a másik pedig csak márnát ad. Ahol nyáron és kora ősszel a dévérek jöttek, ugyanott késő ősszel és tél elején nagy jászokat és márnákat lehet fogni. Ez a természet rendje. A következő létfontosságú kérdés, hogy mi az a csalogatóanyag, amellyel felkelthetjük a márna érdeklődését? Több évnyi kísérletezés és sok-sok próba után rá kellett döbbennem, ha a víz hőmérséklete 10 Celsius-fok alá süllyed, már nagyon kevés dolog izgatja fel hőn áhított halainkat. Halak előkészítése. Majdnem ki lehet jelenteni, hogy nincs értelme etetőanyagot bedobni a folyóvízbe! No de akkor mivel csaljuk horgászhelyünk közelébe a halakat? Főként élő anyaggal! Ez nagymennyiségű csontkukacot jelent. Ezt garantáltan megeszik még a hideg vízben is! Sokat kísérleteztem azzal is, hogy mit fogyasztanak még el a finnyás folyóvízi halak ebben az időszakban a csontkukacon kívül.
Ennyi idő elég arra, hogy a márna húsa megpuhuljon. Villával vagy fogpiszkálóval ellenőrzöm azt, hogy a halhús kellően megpuhult-e. Visszateszem ismét kb-20-25 percre. A frissként árult hal, lehet 1 napostól 2 hetesig bármilyen korú. A nagyobb halászhajók akár két hétig is a vízen vannak, a fogást addig jégben tartják. Még a helyben fogott halak is utazhatnak napokon át, amíg a konyhánkba kerülnek. Miért érdemes halat fogyasztani? A hal 17-25 százalékban tartalmaz fehérjét, és általában remek B-vitamin – különösen B12 - és B6-vitamin – forrás. A zsíros halak bővelkednek A - és D-vitamin ban. A friss szardínia, a lazac és a konzervhalak apró, lágy, ehető gerince értékes kalciumot tartalmaz. A sós vízi halakban ásványok is találhatók, például vas, jód, foszfor és szelén. A hal koleszterintartalma alacsony (50-90 mg/100 g). Az omega-3 zsírsavak egészséges, többszörösen telítetlen zsírsavak. A koleszterinszint karbantartásával, a vérnyomás csökkentésével javítják a keringési rendszer állapotát.
Tudományos neve: Barbus barbus Angol neve: Common Barbel Leírás Nyílthólyagu halak rendjének pontyfélék családjába tartozó halnem. A márna Európa számos édesvizében õshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. A Petényi márna tiszta vizû patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A rózsás márnától igen könnyû megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farok úszó vonalát. Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli. A teste izmos, nyúlánk és hengeres, oldalról enyhén lapított. A szája alsó állású 2 pár bajuszszállal és húsos ajakkal. Zöldesbarna a háta és zöldes-fehéres testén apró pikkelyek vannak. A hasa sárgásfehér, úszói vöröses színûek. Az ún. márna szinttáj jellemzõje a kavicsos aljzat, közepes átlátszóság, gyors áramlású szakaszok. Testhossz és tömeg Ötéves korára eléri a 40 centiméteres legkisebb kifogható hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Hazánkban maximálisan a 4-6 kg-os súlyt éri el.