A Szent István Egyetem 1. évfolyamos biológus (BSc) hallgatói tudományos ismeretterjesztő írás elkészítését kapták feladatul egyik múzeumi munkatársunktól. A legjobban sikerült munkákat blogunkon is közzétesszük. E sorozat részeként Matuz Vanessza írását olvashatjuk a legendás és valós "tengeri szörnyekről". Írta: Matuz Vanessza, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc 1. Mélytengeri szörnyek | Titkok Szigete. évf. Tengeri kígyó ábrázolása (Olaus Magnus: Historia de Gentibus Septentrionalibus című, 1555-ben megjelent könyvéből; az illusztráció közkincs) Képzelet és valóság Az emberiség évezredek óta hajózza a tengert. Ez a tény a természetfelettiben való hittel és a csodák iránti vággyal párosítva ahhoz vezetett, hogy a történelem során számos legenda alakult ki különböző tengeri szörnyekről. Még ma is vannak közöttünk olyanok, akik hisznek ezekben, és bizonyítani akarják a létezésüket. Ők a kriptozoológia nevű áltudomány művelői, és "felfedezéseiket" mindig gyanúsan homályos képekkel és videókkal próbálják igazolni. Ennek talán legismertebb példája Nessie, a skóciai Lock Ness-i tó szörnye, de hozzá hasonló vízi sárkányszerű lényekről hallani Írországban, Oroszországban, Norvégiában, Kanadában, Svédországban, sőt még Izlandon is.
Sokan azonban ma is hiszik, hogy "igazi" tengeri kígyót látott a hajó legénysége. Kraken A kraken a norvég sagák óriási, polipszerű állata - noha azokban még nem kraken néven említik -, amely Norvégia és Izland partja mentén él. A lábasfejű lényt Erik Pontoppidan, Bergen püspöke írta le a legalaposabban a 18. században Norvégia természetrajza című munkájában. Szerinte a kraken akkora, mint egy úszó sziget, és a tengerészekre az igazi veszélyt nem is maga az állat, hanem az általa keltett örvény jelenti, amikor az élőlény lemerül a mélybe. Ennek ellenére Pontoppidan leírja az óriás romboló erejét is. "Azt mondják, hogy még a legnagyobb hadihajót is le tudja rántani magával a mélybe, ha egyszer megragadta. " A kraken számos irodalmi alkotásban (pl. Verne: Nemo kapitány és Melville Moby Dick c. regényében, Alfred Tennyson A Kraken c. versében) és filmben (legutóbb a Karib-tenger kalózai: A holtak kincse c. részben) szerepel. Mintájául a nyolckarú óriáspolip ( Enteroctopus dofleini) vagy még inkább a tízkarú óriás tintahal ( Architeuthis dux), illetve a gigantikus tintahal ( Mesonychoteuthis hamiltoni) szolgálhatott, noha az állat méretét és veszélyességét erősen eltúlozták a korabeli szerzők.
A mitikus lény tényleg létezhetett – állítják a szakértők – nem csak a beszámolókra alapozva. Tudományos bizonyítékok vannak a kezükben. A mélytengeri rémség, mely hajókat húzott le a hullámsírba Ha már hallottuk azt a szót, hogy Kraken, akkor sokaknak a hajósok, tengerészek által elmesélt sokszor vérfagyasztó tengeri legendák jutnak eszébe, melyekre gyakran legyintünk – biztos túloztak. Vagy épp nem volt az egésznek semmi alapja, és a hajósok csak egymást riogatták. A helyzet azonban az, hogy a Kraken feltehetően tényleg létezett, és egyre több tudós egyetért abban, hogy erre megvannak a bizonyítékok. Sőt, azt is tudni vélik, hogy pontosan milyen lény lehetett. A modern technológia és a múlt feljegyzései által "összerakták" a képet a mitikus szörnyről. A kraken a norvég sagák óriási, polipszerű állata – noha azokban még nem kraken néven említik -, amely Norvégia és Izland partja mentén él. A lábasfejű lényt Erik Pontoppidan, Bergen püspöke írta le a legalaposabban a 18. században Norvégia természetrajza című munkájában.
Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma - YouTube
Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak. "Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifjú babám! Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet! " Bekopognak az ablakon: "Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy. " "Ördög bujjék az uradba, Te pedig menj a pokolba! … Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért! " Megint jőnek, kopogtatnak: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg. " Feleletet egyik sem ad, Kihörpintik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. Szatmár, 1847 1847 augusztusában a szerelem- és szabadság-versek közelében született ez a friss hangú életkép.
Segítség a kereséshez Amennyiben az adott szó különböző formákban is előfordulhat * - tetszőleges karakter kerülhet a csillag helyére. Pl. András* keresés megtalálja az "andrásnak", "andrással", "andrásékhoz" találatokat.? - pontosan nulla vagy egy karaktert helyettesít. Pl. utc? a keresés megtalálja az "utca", "utcza" találatokat.! - pontosan egy karaktert helyettesít. Pl. utc! a keresés megtalálja az "utcza"-t, de nem az "utca"-t. Amennyiben összefűzne több keresési feltételt. AND - csak azokat a találatokat adja vissza, amiben mindkét feltétel szerepel. Pl. Petőfi AND Sándor keresés azon találatokat adja vissza csak, amikben szerepel mind a Petőfi, mind a Sándor kifejezés. OR - azon találatokat adja vissza, amiben legalább az egyik feltétel szerepel. Pl. Petőfi OR Kossuth keresés azon találatokat adja vissza, amikben szerepel vagy a Petőfi vagy a Kossuth vagy mindkét kifejezés. NOT - csak azokat a találatokat adja vissza, amiben egyedül a NOT előtti feltétel szerepel. Pl. Petőfi NOT Sándor keresés azon találatokat adja vissza csak, amikben szerepel a Petőfi, de nem szerepel a Sándor kifejezés.
Amennyire szerette a népet, annyira gyűlölte a szabadság gátlóit, akik közé a felsőbb osztályokat sorolta, úgy általában az "urakat". Az urak ellen irányuló célzatosság nagyon nyilvánvaló a versből, de legalább annyira nyilvánvaló a költőnek az a szándéka is, hogy az egyszerű, nyers parasztnép jó lelkét megmutassa. Ugyanis Petőfi pontosan olyannak látta a népet, amilyennek a kurta kocsmában mulatozó legényeket ábrázolja, vagy amilyennek a betyárokat látta, s amilyen típussal később majd Móricz Rózsa Sándor ában találkozhatunk. Az ilyen legény nyakas, büszke, rátarti, duhajkodik, szilajkodik, de a szerelemben gyöngéd (a méltatlan szeretővel szemben persze kemény), és ha terhes asszony jön vele szemben a pallón, akkor hátralép és helyet enged neki. Petőfi ilyennek látta a népet, s ezt a lelki szépséget akarta megörökíteni a versben. Ez az oka, hogy a kocsmában vigadozó legények elcsendesednek és hazamennek, amikor egy szegény parasztlány erre kéri őket, mert édesanyja beteg. Ez a megkapó jelenet sokat elárul Petőfi lelkületéről, aki saját jelleméből merítve formázta meg a kocsma vendégeit.
A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 14. - csütörtök július 21. - csütörtök