Robert De Niro - adatlap - ISzDb Robert De Niro beleszállt a kormányzásba a koronavírus miatt - Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is: Érdekesség, hogy pályafutása alatt kosztümös szerepet alig vállalt. Számos kitüntetése között van egyebek között a Becsületrend lovagja cím és az Amerikai Filmintézet életműdíja. 2010-ben az Arany Glóbusz díjkiosztó ceremónián Cecil B. DeMille-díjjal tüntették ki. Ugyanebben az évben művészeti díjat alapított elhunyt festőművész apja emlékére, olyan művészeknek ítélik oda a díjat, akik apjához hasonlóan egész életüket a művészetnek szentelték. Népszerűségét és szakmai elismertségét mutatja, hogy 2011-ben a Cannes-i Filmfesztivál zsűrielnöke volt. A filmsztár a nyolcvanas években kétszer is betöltötte ezt a posztot. Hollywood-i akták 55. – Lenni vagy Nem Lenni (1942) - Ectopolis Magazin. 2012-ben Kirk Douglas-díjjal jutalmazták a Santa Barbara-i filmfesztiválon. Hiába múlt a hetven, és betegségekkel is szembe kell néznie, szemernyit sem fáradt.
1944. január 23-án született és 2018. február 22-én hunyt el Tahi Tóth László, Pierre Richard, Sherlock Holmes és Piton professzor magyar hangja, A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egyik ikonikus szereplője. Tahi Tóth László és Ernyei Béla egy 1968-as felvételen. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten, édesapja festőművész volt, mind a hat testvére diplomás, ketten, hozzá hasonlóan, színészek. A rületi Tanítóképző gyakorlóiskolában kezdte meg tanulmányait, majd 1950-től a Márvány utcai általános iskolába járt. 1958-tól a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, utána pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolát látogatta, ahol Várkonyi Zoltán volt a mestere. Már gyakornoki évei alatt kapott főszerepeket, majd amikor 1966-ban elvégezte a főiskolát, azonnal a Vígszínház tagja lett egészen haláláig. "Én szeretem a tartós értéket. Nem ugráltam, nem váltottam, nem mentem tovább. Egy helyen szerettem volna megvalósítani a jót, a tökéletest, és törekedni a még jobbra, és maradtam.
Ezután sorra érkeztek hozzá a forgatókönyvek. A suttogó-ban elsőfilmesként tüntettek fel a stáblistán, holott ez már a hetedik nagyjátékfilmje volt. 2000-ben forgatta a Tétova tinédzsereket, amely egy népszerű képregényén alapult, és két különc tinédzser viszontagságait mesélte el. Ezután a A férfi, aki ott sem volt című filmben szerepelt, majd Gárdos Évával Budapestre utazott, itt forgatták az Amerikai rapszódia magyar fővárosban játszódó jeleneteit. A mű Gárdos élettörténetéről szól, Johansson az elsőfilmes rendezőnő kamaszkori énjét játszotta, amiért a legjobb fiatal művésznek járó díjjal jutalmazták. Ezután a Mérges pókok című horror következett, majd Sofia Coppola ajánlatot tett neki, hogy játssza el az Elveszett jelentés című filmjének női főszerepét. A filmet Japánban forgatták, Scarlett filmbeli partnere Bill Murray volt. Az Elveszett jelentés sikert aratott a kritikusok körében. A film 2004-ben három Golden Globe-díjat nyert, négyszeres Oscar-jelölt volt, melyből Sofia Coppola a legjobb eredeti forgatókönyvéért megkapta az aranyszobrot, Scarlett pedig elnyerte a legjobb színésznőnek járó BAFTA-díjat.
Az akolszagú jó pásztornak, aki közelről ismeri juhait, ebben a filmsorozatban nyoma sincs. Katolikus sci-fi A tudományos-fantasztikus kalandfilmekhez hasonlóan Paolo Sorrentino is olyan világot vetít előre, amely rendkívül mereven strukturált, nagyon tekintélyelvű, szereplőinek öltözéke néha mulatságosan konzervatív, céljaik pedig az univerzális távlatok ellenére nagyon is földhözragadtak. (Sohasem értettem, hogy a sci-fik világában ugyan miért kellene a galaktikus utazásokra középkori öltözetben, súlyos palástokban, hosszú szárú bőrcsizmákban, vértekkel és kardokkal útra kelni, még ha utóbbiak pengéje lézerből van is…) Az ifjú pápa stílusa is alaposan a múlt kellékeiből építkezik, modora kínosan teokratikus, de azért látszik, hogy tanulékony. Sokkoló első megnyilvánulása miatt természetesen nem válik a média kedvencévé, a templomok kiürülnek, az egyház anyagi bázisa megroppan. Ez az első látásra »áldatlan« helyzet azonban nagyon jól megmutatja neki, kik azok, akikre az összeomlás szélén csakugyan számíthat.
Az új pápa Jude Law. Hogy lehet-e valamit kezdeni a Vatikán mindennapjainak és belharcainak ábrázolásával, arra az író-rendező Paolo Sorrentino válasza egyértelmű igen, de abban már nem vagyunk annyira biztosak, hogy az apácák fociznak, s a bíborosok nutellát reggeliznek. A zárt világ, aminek színfalai mögé tekinthetünk, fiktív, de fantáziával teli. Ám mi van akkor, ha a fiatalság meg a kóla nem kompromisszumkészséggel és nyitottsággal párosul? Mi van akkor, ha az új pápa a középkor és a popkultúra legvadabb keveréke? Egy világ, ami képeiben és hangulatában a maffiafilmeket idézi, s egyszerre szembesít az emberi lét, isten keresése és a hatalmi játszmák – nagyon is eltérő horderejű – kérdéseivel. A figurák jók, Jude Law tökéletesen hozza a hol mindent felborító, hol meg a legkonzervatívabban saját tévedhetetlenségét hangoztató Szentatyát, az egyszerre magában és Istenben is kételkedő halandót. Tizenkét elgondolkodtató és fontos gondolat az elmúlt évek egyik legsikeresebb és legmegosztóbb sorozatából, amelynek címe: Az ifjú pápa!
© HBO De ez a magas színvonal már elvárás volt Sorrentinóval szemben, a kérdés az volt, mivel képes újat nyújtani tévéképernyőn az olasz rendező. Magyarán mit tud, ha tíz, és nem két és fél órája van egy történet kibontására? Sorrentino Az ifjú pápába szinte minden filmjéből átmentett valamit. A titokzatosság, a sok, csak sejtetett, vagy a felszín alatt érlelt vonzalom és konfliktus A szerelem következményei t idézi. A Vatikán épületeinek, belső tereinek pedig úgy udvarol a kamera, mintha csak a Rómának (is) címzett szerelmeslevelet, A nagy szépség et néznénk. De azért Az ifjú pápa más Vatikánban játszódó filmeket is eszünkbe juttathat, hiszen sokszor a kritikus hangvétel Costa-Gavras megrendítő klasszikusára, az Ámen re, míg a képi humor a Van pápánk! - ra hajaz. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, látványban a Fargo mívességét, sztoriban a House of Cards bonyolult politikai játszmáit ültették a Vatikán díszletei közé. Ami Amerikában pletyka, az a Vatikánban rágalom De Sorrentino tudja, hogy tíz rész alatt nem csak a főszereplőre, hanem a körülötte bemutatott figurákra is ugyanúgy figyelnie kell.
Paolo Sorrentino nyilván nem véletlenül vonzódik a filmjei történetében sem a rendkívüli, csodás pillanatokhoz: mintha az lenne az egész életműve célja, hogy az érzékeinket és érzelmeinket lenyűgözve ilyeneket létrehozzon. Ne számítson tehát senki hagyományos történetvezetésre, szokásos sorozatdramaturgia szerint végigvitt cselekményszálakra, egyértelmű viszonyokra. Valamilyen sajátos módon persze ott vannak ezeknek a kezdeményei Az ifjú pápában is, de Sorrentinót láthatóan sokkal inkább érdeklik a karakterek gondolatai, érzelmei és hangulatai (akár álmai és emlékei), mint a gondosan kicentizve felépített drámai konfliktusok. Simán elvág ott egy történetszálat, ahol más sorozatok még csak épp belendülnének a kifejtésbe, máskor meg szinte a semmiből ránt elő és teremt meg egy-két jelenettel egy komplett minisztorit — és minikatarzist. Tele van ellentmondásokkal Sorrentino sorozata, és mégis működik: ez pedig a főhősére, a Jude Law alakította ifjú amerikai pápára, XIII. Piuszra is pont így igaz.
Már az elején nyilvánvalóvá válik, hogy Jude Law méltó partnereket kapott a két fő mellékszereplőben, a pápa bizalmasaként feltűnő Mary nővérben (Diane Keaton megint varázsol) és az ambiciózus, minden hájjal megkent Voiello bíborosban (Silvio Orlando olasz–angol akcentusa egyszerre vicces és vérfagyasztó). Silvio Orlando Voiello bíborosként Az első két rész főleg hármuk hatalmi játszmáira fókuszál, hiszen a kezdő epizódokban a pápa első, nem épp szokványos intézkedéseinek lehetünk tanúi. Hamar egyértelművé válik, hogy egy másik kultúra vette át az irányítást a Szent Péter-bazilika környékén: előkerül a cigi, a Coca-Cola, de kevésbé materiális dolgokban is megnyilvánul Lenny amerikaisága. Az még csak hagyján, hogy hamar saját embereivel veszi magát körbe (ez a valóságban is így zajlik), de szinte teljesen hidegen hagyja a Vatikán belső életének oly kényes hatalmi egyensúlya. Azért persze nem naiv, ő is felállítja saját kis megfigyelőcsapatát ellenfeleihez hasonlóan. Ahogy arra egyik bizalmasa találóan figyelmezteti: ami neki pletyka, azt a Vatikánban rágalomnak hívják.