A hosszú ideje tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat és rontja a víz minőségét is. Az etetés növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt. "Nem túl életszerű például, hogy a hattyúmama hazamegy és megdagasztja a kenyeret, majd felszolgálja a gyermekeinek. " A Madártani Egyesület önkéntese azt mondja, hogy a rendszeres etetés miatt el is lustulnak a madarak. Benke Anikó hangsúlyozta, ez elsősorban a bütykös hattyúnál jelent gondot. 2017 januárjában egy kíséreltet végeztek. A kemény hideg miatt több legyengült hattyú odafagyott a jégpáncélra. A Madártani Egyesület munkatársai ezért átköltöztették őket a Hévízi-lefolyóba. Sajnos a szárnyasok pár nap után visszatértek a Balatonhoz. Bütykös hattyú – Wikipédia. A szakértők szerint a hattyúknak télen melegebb területre kéne vonulniuk. Ideális esetben a horvátországi Dráva szakaszon, illetve a vajdasági Duna szakaszon telelnének. "Mivel itt maradnak, mert tudják, hogy ingyen kaját kapnak, nem fognak elvonulni, ezzel jelentősen felszaporítjuk az állományukat, illetve a másik fontos dolog, hogy általában két-három fiókát nevelnének fel, viszont, ha tudják, hogy etetni fogják őket, akár nyolc-kilenc fiókát is fölnevel, itt főleg a bütykös hattyúra gondolok.
• Az önfenntartó életre nem alkalmas területekre is rengeteg vízimadarat vonz. • Elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot. • Szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az eutrofizációt ("elmocsarasodást"). • Növeli a fajok közötti hibridizációt. A hattyú (Cygnini) - Dísztyúkok. • Rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzetek számát. • A közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet. Fotó: Lukács Kata 2 / 9 Fotó: Lukács Kata Angyalszárnybetegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk a Ráckevei-Duna-ágban 3 / 9 Fotó: Orbán Zoltán Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok A vízimadarak etetése a következő öngerjesztő problémaspirált generálja: • Az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb. • Az etetett vízimadarak ősszel nem vonulnak el. • Az emberek látják a "sok szegény, éhes", valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket.
A felnőttek nagy részének a szeme közötti és a csőr körüli rész csupasz. A hattyúknál a nemek tollazata ugyanolyan színű, a hím viszont legtöbbször nagyobb és nehezebb, mint a tojó. Az északi féltekén élő hattyúfajok tollai hófehér színűek, míg a déli félgömbön élő rokonaiké fekete és fehér. Az ausztrál fekete hattyú (Cygnus atratus) tollazata telesen fekete a hosszú szárnytollak kivételével, amelyek fehérek. A fekete hattyú fiókáit világos szürke pihetollazat borítja. A feketenyakú hattyú Dél-Afrikában él. A hattyúk lábai legtöbbször szürkés fekete színűek, a két dél-amerikai változat kivételével, ezeknek rózsaszín lábai vannak. A csőr színe különböző lehet: a sarkköri övezetben élő fajták csőre fekete és sárga, a többi hattyú változaté fekete és vörös mintázatú. Bár a legtöbb madár fogatlan, a hattyúk kivételek: a csőrükön apró recés "fűrészfogak" találhatók, amelyekkel megfogják és megrágják a halat. A feketenyakú hattyú és a néma hattyú felső álkapcsának tövében egy kitüremkedés található.