Publisher Budapest, Magvető Kiadó Source of the quotation Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 88, 90. p. Óda egy görög vázához (Hungarian) Oh, tűnt derűk arája, íme még itt állsz s dajkál a vén idő s a csend s mesélsz: füzérid közt rajzos regék lágy dalnál édesebb lejtése leng: óh, lombdiszed közt mily legenda él? Mily istenségek, vagy mily emberek? Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj? Vagy más ég s föld? Kik e vad némberek? Őrültet űznek? vagy harc sodra kél? Sip andalog? dob döng? kéj láza fáj? Édes a hallott dal, de mit a fül meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd! Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül lelkembe ritmusát, mely csupa csend! Szép ifju! nótád tündér lomb alatt örökre szól s örök a lomb a fán! Óda egy görög vázához – Wikiforrás. S te, vad szerelmes, kinek ajakad bár oly közel, édes célt mégsem ér, ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér, örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány! Óh, boldog lombsor, el nem száradó, melynek a tavasz búcsút sohsem int, óh, boldog pásztor, sohsem fáradó, fújván örök sipod szived szerint, s óh, százszorosan boldog szerelem, örökre hév s örök örömre kész, zsibongó, zsenge vágy: még!
Az avantgard idejének expresszionista indíttatású ódája Kassák az Örömhöz című műve, majd később József Attila írta meg szerelmi költészetünk egyik legszebb darabját, az Ódá t. A Dunánál c. költeménye pedig a pindaroszi óda megújítása. Illyés Gyula ódáiban ismét a nemzetért aggódott ( Haza a magasban, Koszorú). Oldalak: 1 2