Szóval a hangsúlyok eltolódnak, a tónus megváltozott, és pont ezek miatt vált kellemes meglepetéssé a könyv ismeretében a sorozat, pont amiatt, hogy egy adaptáció ily bátran mert eltérni az alapanyagtól, mindezt persze nem öncélúan, hanem azon indíttatásból, hogy másfajta megközelítésből is megismerjük Joseph Heller mesterművét. Ilyenkor a könyv és a sorozat kiegészítik egymást, együtt teszik gazdagabbá, amit A 22-es csapdája név magába foglal. Maga a hat részes minisorozat egyéb filmesztétikai szempontokból is jelesre vizsgázik: kiegyensúlyozottan vannak elosztva a történések hat epizódra, a kor slágereinek betétei még inkább feldobják a már alapjáraton erős atmoszférát. A legnagyobb piros pont mégiscsak a szereposztást illeti, hiszen mind a másfél tucat karakternek megvan a maga kirívó jelleme, aminek akadályát gond nélkül vette a rendezés és a színészek munkájának kohéziója. Christopher Abbott remekül kelti életre a laza, furfangos, de egyre kétségbe esettebb Yossariant, akinek az eufória és az érzelmi mélypontok között kell ingáznia lépten-nyomon.
Kyle Chandler és George Clooney játékán minden jelenetükben látszik, hogy imádták a karrierista, aljas ezredes-tábornok szerepét. Még a bombázós jelenetek vizualitására se lehet egy rossz szavunk se, ritka számba megy, mikor kevésbé minőségi a CGI. Mint Az ember a Fellegvárban esetében, most is egyfajta elégedett mosollyal nyugtázom, hogy egy központi gondolatra épült klasszikusnak a feldolgozása más megközelítésben járja körbe a regény témáját. Továbbgondolja, stílusában és narratívájában is mer eltérni, és nem degradálja magát egy rövidített változattá, amit az iskolások néznek meg a számonkérés előtti napon, mert nem volt kedvük egy több száz oldalas könyvet a kezükbe venni. A 22-es csapdája földhözragadtabban ábrázolja azt a szörnyen kilátástalan és ésszerűtlen helyzetet, amit Joseph Heller az abszurd eszközével vetett papírra. Két eltérő, egymást gazdagító élményt nyújt a könyv és a sorozat, emiatt is merem ajánlani mindenkinek. Azoknak, akik olvasták a regényt, azoknak, akik nem, azoknak, akik tervezik olvasni, és azoknak is, akik nem hajlandóak könyvet venni a kezükbe.
Ez a cikk a 2019-es sorozat kritikája elsősorban, de a teljesség kedvéért egy bő lére eresztett kritika megírására adtam a fejem annak érdekében, hogy megértsük magát a könyvet, annak első filmváltozatát, hogy konklúziót vonhassunk le a klasszikusok adaptálásáról, illetve ennek tükrében vizsgáljuk meg, hogy mit csinál jól, avagy rosszul A 22-es csapdája minisorozat. A könyv története Yossarian bombázótiszt azon törekvéséről mesél, miszerint minél hamarabb haza akar jutni ebből az embertelen húsdarálóból. Olaszországban teljesítenek szolgálatot, viszont a kötelező bevetések számához közeledve a karrierista Cathcart ezredes mindig felemeli a kvótát. A könyv nemcsak több szereplő szempontjából írja le a történéseket, de maga a narratíva is mozaikszerű, mindig más időben más karakter szemszögéből kapunk egy-egy szeletet a torta egészéből, emiatt gyakran zavarodik bele az olvasó, hogy időben hol helyezkednek el az események, melyik történést követ melyik, illetve nem egyszer tör rá a déjà vu érzés, mikor egy-egy szituációt más szereplő szemszögéből olvasunk újra.