"Szeretek kényelmesen élni, jól enni s tudom humorral élvezni ezt a jó és rossz világot, mert az élet egészben még is nagyon szép! " Szinyei Merse Pál, az ecset egyik legnagyobb magyar mestere, a plein air magyar megteremtője. "Gyermekkorom óta szerettem rajzolgatni, olajfestékkel festeni azonban csak Nagyváradon a gymnasiumi szabad napokon Mezey Lajos festőtől tanultam. Itt ugyan csak másoltam, de Mezey felismervén tehetségemet rábeszélte Apámat, hogy kívánságom szerint festészeti pályára engedjen, mely egyedüli hő vágyam volt, sőt eltökélt szándékom, mert praemontrei tanáraimnak, kik érettségi előtt megbuktatással fenyegettek azt mondtam: Az nekem mindegy! nekem a maguk érettségiére szükségem nincs, mert én festő leszek! Legfeljebb Atyámat szomorítanák. Ez hatott, és áteresztettek. " (Szinyei Merse Pál: Önéletrajz) Középnemesi családban született 1845. július 4-én Szinyeújfalun (ma Chminianska Nová Ves, Szlovákia), apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja volt. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen és Nagyváradon végezte, itt kezdett festészetet tanulni Mezey Lajosnál.
Három évtizeddel a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású életmű-kiállítása után, ily módon még jól ismert művei is eddig nem látott válogatásban, sajátos tematikus egységeken keresztül, új fénytörésben jelennek meg. A hazai és külföldi kölcsönöknek köszönhetően olyan Szinyei-művek is bemutatásra kerülnek, melyek csak ritkán láthatók: Anya és gyermekei I., Tündérek tánca, Parkban, Önarckép bőrkabátban, Szinyei Merse Zsófi portréja. A kiállítás központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül. A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit. Külön egységekben jelenik meg továbbá az a négy történeti kiállítás, mely Szinyei pályafutása és életműve alakulását döntő mértékben meghatározta.
Azonban Szinyei hatalmas tehetségű, szuverén művész volt, aki nem követett irányzatokat vagy stílusokat, hanem maga alkotta meg azokat önnönmagának. Lyka Károly szavával: "…Szinyei olyan sarkcsillaghoz hasonlít, amely a maga tengelye körött forog. " Munkássága a korszak modern törekvéseibe illeszkedik, állandó küzdelemben a körülötte dívó hagyományos irányzatokkal. 1896-ban több régi és új képével a Műcsarnok millenniumi kiállításán hatalmas sikert aratott, végre a Majális t is elismerték, az állam megvásárolta. A fiatal festőgeneráció ujjongva fedezte fel Szinyeiben elődjét, aki a magyar művészeti élet egyik vezető alakja lett. Ugyanebben az évben, 1896-ban a héthársi kerület országgyűlési képviselőjének választották meg, 1905-től haláláig az Országos Mintarajziskola (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) igazgatója volt, 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában. "A tájhoz mindig elfogultságmentesen és alázattal közeledő művész legelső műveitől kezdve a képszerkezet tisztaságára és egyszerűségére törekedett.