Hogyan jellemeznéd a német emberek habitusát? Végtelenül nyugodtak. Én még nem láttam ideges németet. Na jó, egyszer a főnökömet (elszúrtam valamit... ). De nagy általánosságban mindig kedvesek, mosolyognak az utcán, ha szembejönnek. Segítőkészek. Nyugodtabban élnek, mint mi. Nyilván több a pénzük (sosem annyiért dolgozik egy német, mint egy ausländer), de ők sosem kérdezik meg, mennyit keresel. Nem sajnálják az időt a családtól, a pihenéstől. Itt hétvégén együtt kirándul a család, bicikliznek, eljárnak ebédelni. Évtizedekre le vagyunk mi ettől maradva. Ápolt a kertjük, a lakókörnyezetük. Milyen pozitív tapasztalataid vannak Németországgal kapcsolatban? Elfogadóak. Alapvetően nem éreztetik, hogy nem vagyunk németek. Érdeklődőek (sokan azt sem tudják, hol van Magyarország... ), segítőkészek minden téren. Velvet - Európa - Bölcsész diplomával most szobalány Németországban. Milyen negatív tapasztalataid vannak Németországgal kapcsolatban? Itt nem normális az, hogy "segélyért" megy valaki. Itt nem is adnak könnyen a semmiért pénzt. Ami nem baj, kivéve, ha tényleg bajban van valaki.
Az államügyészség piaci manipulációra, hamis adatközlésre, illetve hűtlen kezelésre gyanakszik. A müncheni államügyészség a német részvényesek védelmi szervezetének büntetőfeljelentése alapján kezdte meg a vizsgálatot. A részvényesek egyebek mellett csalással, téves adatszolgáltatással vádolják a HRE vezetését.
Érdekes lehet számodra:
A nagy terv az volt, hogy amennyiben győznek, akkor a probléma úgyis meg van oldva, hiszen a jóvátételekből és más nemzetek által fizetett vagyonokból ezt a gazdaságilag meglehetősen kockázatos döntést ellensúlyozni lehetett volna. De a terv nem jött össze, 1918-ra ott állt Németország vesztesként, a márka értéke már így is a felére zuhant, rengeteg nemzetközi hitelt is felhalmoztak, és erre jöttek még rá azok az összegek, amiket jóvátételként kellett fizetni. Minden, amit a német etikettről tudni kell, 14 képben. Az 1920-as évekre csak rosszabb lett a helyzet, ekkor ugyanis Németország végképp úgy viselkedett, mint egy kétségbeesett adós, a szakembereik pedig mintha csak ajtótámaszként használták volna a makroökonómia tankönyveket. Gyakorlatilag bármilyen áron hajlandóak voltak külföldi valutát vásárolni, csak hogy eleget tudjanak tenni a fizetési kötelezettségüknek. Ez nyilvánvalóan tovább rontotta a márka értékét, olyannyira, hogy havi 3, 25 millió százalékot esett havonta, azaz nagyjából 49 óránként megduplázódtak az árak. Sztrájkok, leállások és még mélyebbre süllyedés 1923-ra már annyira nem tudták fizetni az adósságaikat, hogy az ország ipari központja, a Ruhr-vidék is belga és francia fennhatóság alá került.