A legjobb női főszereplő Oscar-díjára jelölt Olivia Colman, illetve a legjobb női mellékszereplő díjára esélyes Rachel Weisz és Emma Stone fergeteges alakítást nyújtanak; utóbbi talán élete eddigi legjobbját. A hármójuk közti viszony, vagy fogalmazzunk inkább úgy, szerelmi háromszög alakulása, így az ő játékuk adja a film igazi esszenciáját, de ha őszinte akarok lenni, akkor ki kell jelentenem: A kedvenc minden egyes részlete tökéletes. Például a Deborah Davis és Tony McNamara által írt, Oscar-díjra érdemes forgatókönyv, amely az olyan apróságokat is magában foglalja, mint Abigail titkos házasságkötése, illetve azt is, hogyan szólította egymást Anna királynő és Sarah. Robbie Ryan – szintén Oscar-esélyes – operatőri munkája feledhetetlen, beállításainál pedig csak a halszemobjektív vissza-visszatérő használata különlegesebb. Meg a zárókép! De Yorgos Mavropsaridis vágásai és Sandy Powell jelmezei is feledhetetlenek, és akkor az aláfestésként szolgáló (többek között) Bach- és Vivaldi-szerzeményekről még szót sem ejtettem… Kétség sem fér hozzá, Jorgosz Lantimosz eddigi legjobb munkája A kedvenc, amely megérdemelten kapott 10 Oscar-jelölést, köztük a legjobb rendezőnek és a legjobb filmnek járót, s amely bizonyára ennek nagy részét díjra is fogja váltani.
A film az 18. századi angol arisztokrácia világába kalauzol, középpontban a szánni valóan esetlen Anna királynővel és a kegyeiért versengő nemességgel. Ez a maroknyi szociopata felel az épp háborúban álló ország vezetéséért, ám nem hatja meg őket különösebben a pénzt és emberéletet nem kímélő csatározás. Bálokat és pazar lakomákat rendeznek, és előszeretettel hódolnak a kacsafuttatás mára méltán elfeledett szenvedélyének. Fennmaradó idejüket pedig az ármánykodásra és hatalmi harcaikra fordítják, melynek pazarló álszentségét látva a néző leginkább egy kiadós proletárforradalomért kiált. Ebben a környezetben próbál érvényesülni az Emma Stone által alakított Abigel, aki nincstelen szolgálóként érkezik a király(női) udvarba. A film jobbára az ő felemelkedéstörténetére fókuszál, amit leginkább az 1957-es klasszikus, A siker édes illata kosztümös változatként lehet jellemezni. Csakúgy mint a Tony Curtis és Burt Lancaster főszereplésével készült filmben, itt is egy elvetemült szociopata elméjébe nyerhetünk betekintést, aki hamar meg is találja a hozzá méltó ellenfelet, Sarah Churchill, a királynő közeli bizalmasa személyében.
A legnagyobb csalódás: Ad Astra – Út a csillagokba Az Ad Astra személyében minden adott volt az év filmjéhez: izgalmas történet a földönkívüli élet kutatásáról, a NASA jelentős hozzájárulása a technikai megvalósításhoz, illetve a végeredménnyel kapcsolatos elismerő nyilatkozatai, és persze Brad Pitt. A beharangozottakkal ellentétben azonban egy lebilincselő sci-fi-thriller helyett egy rendkívül nyomasztó lélektani drámán verekedhettem át magam, mely a 122 perces játékideje alatt végül már nemcsak a főhősének, hanem nekem is nagymértékű szenvedést okozott.
Boldizsárné, aki már rég megbánta hevességét, könnyeket hullajtva várja, hogy Dörge visszatérjen. Szilke ráveszi Csapit, hogy hívja meg Dörgét a vendéglőbe uszonnára, ahol Boldizsárné és leánya is megjelenik. Amikor Dörge benyit a vendéglőbe, Csapiné fogadja, de csakhamar kipenderül az udvarra. Boldizsárné és Lidi is. Dörge el akar menekülni, de Szilke útját állja. Amikor tovább fut, Csapi áll elébe. Körül van tehát véve minden oldalról, úgy, hogy nem menekület. Lidi a nyakába ugrik és megcsókolja a kopasz fejét, azután leül Boldizsárnéval, aki boldogan mosolyog a szemébe. Közben Szilkének is, aki egy birkózási jelenetben megmutatja, hogy milyen erős ember, sikerül Lidi szívéhez közelebb férkőzni. Terített asztal mellett, vidám eszem-iszommal fejeződik be a mulatség Dörge felköszöntőjével, aki ismét meg van elégedve a sorsával. (Korabeli ismertető) Részletes tartalom: "Dörge Demeter, aki valamikor jeles tenorista volt, jelenleg a "Saskeselyű" vendéglőben énekel és a nők bálványa. Érte rajong egyaránt Boldizsárné, a cukrászda tulajdonosnője, akinél albérletben lakik a művész, ennek húga, Lidi és Mari, a szakácsnő.
Így a logikus gondolkodás kialakulása előtti időkből is vannak "emlékeink", megküzdési stratégiáink. Nem is kevés. Ezek közül nyilván a romboló emlékek, a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmek azok, amik későbbi életünk során problémát okozhatnak. Amikor ezek az emlékek és érzelmek ismét aktiválódnak, akkor a kisgyermek szintjén aktiválódnak, úgy ahogy az korábban "elmentésre" kerültek; vagyis 25, 30, 40… éves korban, de nem egy 25, 30, 40… éves racionális gondolkodásának megfelelő szinten! Mitől aktiválódhatnak ezek az emlékek, érzelmek? Bármitől, amivel kapcsolatban a régi szituációra asszociálunk, és ez nagyon gyakran nem tudatosan történik. Nem csak maga az asszociáció, de a kiváltott érzelem megélése sem feltétlenül zajlik tudatosan. Moszkva Tér Metró. Az érzelmeinket megélhetjük: tudatosan: A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét (egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos szinten beazonosítani. tudat alatt: A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.
Vurstlival súlyosbított magyar búcsújárás XX. századi fényképeken Mint minden szólásnak, természetesen a címben szereplőnek is van alapja, hiszen a búcsúban, na ott aztán tényleg minden volt. Étel és ital, tánc és mulatság, körhinta és céllövölde, csepűrágók és mutatványosok. A felületes szemlélőnek talán nem is különbözött sokban a vásártól, ám a célja valójában egészen más. A búcsújárás ugyanis vallási esemény. Moszkva tér metro bus. Sőt, ha kicsit mélyebbre ásunk, egészen ősi hagyomány nyomaira bukkanunk. Azokból az időkből, amikor a szakrális és a hétköznapi ünnep még nem vált el teljesen egymástól. A cikk elkészítéséhez Balassa Iván és Ortutay Gyula Magyar néprajz (Corvina Kiadó, 1980) című könyvét, a Magyar Katolikus Lexikont (Szent István Társulat, 1980–2013), az Ortutay Gyula szerkesztette Magyar Néprajzi Lexikont (Akadémiai Kiadó, 1977) és a szalézi rend honlapját használtuk fel. Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg.
A művész vörösréz lemezből alkotta a kút tetején látható sellőt, aki egy nagy gömbön, a habokból kiemelkedve jobbára ma a galambokkal barátkozik. Alatta három részre vágott fodrozódó hullám magasodik. (Az érdekes alkotás engem leginkább körte alakú, pikkelyes hátú krokodilokra emlékeztet. ) A szökőkút nyolc, két méteres átmérőjű betonkorongjának három képét, a művésznő, Makrisz Zizi alkotta. A színes mozaikok kavalkádjában megjelenő halak, kígyók és virágok a tenger élőlényeit szimbolizálják. A nyári nagy melegben a vízzel áztatott képeken szinte megelevenednek ezek a formák. A szökőkút macskakővel kirakott medrét pedig Tokár György építész tervezte. A város új szökőkútjai ma már más trendek alapján épülnek. 1952, Moszkva tér (Széll Kálmán tér). A régiek közül pedig sok már nem is üzemel. Örülök, hogy ez a Sellő még ilyen jó állapotban van! Ennek ellenére, a terület új rendezési terveiben a szobor nem látható. Ki tudja, mikorra válik valósággá a látványterv, de időben szólok, hogy ezt az alkotást érdemes szemügyre venni, amíg még nem késő!