Nemrégen egy hatalmas szobrát avatták fel Belgrádban. Annak tudatában vagyunk, hogy Tanja Miscevic vezeti az Európai Unióval folyt tárgyalás delegációját, és nem lepődhetünk meg rajta, hogy ő a helyi tradíció képviselője, más célja van, és más az értékrendje, mint az Európai Uniónak. Diagnózis és előfordulási gyakorisága Az akne könnyen diagnosztizálható, mivel a jellegzetes leasiok könyen felismerhetők. Billa Akciós Újság Szlovákia, Billa Akciós Újság Slovakia Part. A beteg általában már azelőtt tisztában van a betegségével, hogy orvoshoz fordulna. A közönséges akne (pattanás) jellemzően pubertáskorban jelentkezik, lányoknál 1-2 évvel korábban, mint fiúknál. 16 éves korban az akne valamilyen foka a fiúk 95, a lányok 83 százalékát érinti. Az előfordulás lányoknál 14-17, fiúknál 16-19 éves korban tetőzik. Bár a betegség nem fertőző, és nem vihető át másik személyre, a faggyúmirigyben gyakran van jelen a propionibacterium acnes. A feltételezések szerint a staphylococcus baktériumok elősegítik az aknés gyulladást.
Závada Péter A mozgásod hellyé lassul, anya, itt fekszel egy válasz eleve elrendeltségében. Gondolatban parányi, pontszerű részekre bontalak, hogy megtaláljam a középpontodat. Mióta legutóbb itt jártam, az ampullák felhígították a véred, de a gondosan lekerekített szemrehányásokkal még mindig nem megyünk semmire. Pedig azt reméltem, hogy amit kérdezni akarok, úgy nehezedik majd rád, mint egy erőkarra. Értem, hogy a felelősség egyedül semelyikünké nem lehet, de meddig pattoghat még köztünk egy alany általánossága? Látod, az idő szövetei üszkösödni kezdtek. Becsapom mögötted a halálodat. A bőröm hangszigetelő szivacs, elnyeli az üvöltésedet, nem hallom, mikor a nevemen szólítasz, pedig tudod, hogy a közös nyelven én vagyok a gyász. Závada Péter versei - Alföld Online. Egész délelőtt egy festékcsepp megdermedt zuhanását figyeltem egy zár üregében, azt találgattam, átfolyhat-e rajtam az eső, elképzelhető-e, hogy felszívódjon az ereimbe. Úgy járkáltál föl-alá meztelenül a lakásban, kezedben a lemerült mobillal, mint zavarodott anyaoroszlán, fogai közt halott kicsinyével, hogy végül minden visszavont tekintet és minden megtett lépés közénk ékelődjön.
Aztán fizikai folyamatok következtében csapódtál ki, élő szervezetek közbenjárásával választódtál ki. A széndioxidban gazdag esővizek bontani kezdték a föld megmerevedési kérgét – írták, én pedig ebből arra következtettem, hogy roppant mennyiségű erősen koncentrált szénsavas oldatként jutottál a tengerbe – a búra zúgása mintha a tengeré. Helyenként a koncentráció oly fokot ért el, hogy a mészkő, mint iszap rakódott le. Jelenleg is találni még igen nagy mélységben is mésziszapot – így a cikk szerzője. Úgy látszik, azóta is egyre képződsz. A mészkő kitűnő építő anyag. A tömött mészkőből égetik a meszet. Miután meghaltál, Apa beidőzített egy tisztasági festést. Závada Péter versek – ezeket érdemes elolvasnod! - Divatikon.hu. A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalciumkarbonát. Apró kalcitkristályokból állsz, Anya. Ezer celsiusfok körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra esel szét. A szén-dioxid a lelked. A szén-dioxid légnemű, távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből körülbelül 0, 5 kg mész lesz.
Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled magad egy megfelelő hosszúságú fintorral két arckifejezés pillére közé. Virályok sijjogása A fürdőkádban ülsz, mialatt a kompútról mesélsz. Závada Péter Versek. Magzatvízzé húzódik össze benned a tenger, én pedig nem tudom levenni a szemem a fejed fölött lógó fregoli zsinórjáról: ahogy tengelyesen tükröződik a vízfelületre, lehetne akár köldökzsinór is. A kiteregetett ruhákról a kádba csöpög a víz, úgy történt tehát, ahogy ígérted: az első napon elválasztottad a földi vizeket az égi vizektől, én meg a belsőket próbálom a külsőktől, míg a méhedben egy komp próbál a hullámra a hullámfronttal párhuzamosan ráállni. Kiszállsz a kádból, megtörülközöl, és azt kérdezed, mivel töltöm az időt, mikor nem veled vagyok, de válaszaim egy számodra ismeretlen logika szerint kapcsolódnak a kérdésekhez. Sosem árulnám el, de mostanában felcserélem az alkalmi szókapcsolatok elemeinek első betűit, hogy később is legyen egymásról valami emlékük, naplót vezetek arról, hogy éjszakánként hány fokot fordulsz el a kádban, tested iránytűjén figyelem a mágneses pólusok újrarendeződését.
Látod, a falakon kívülre költözött belőlem minden testiség., és mégis: egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben a sebként öntisztuló szövegben. FELSZÁLLÁS UTÁN Megemlékezés egy becstelen emberű becsületes nevéről. Jelöletlenül, alanyesetben, ahogy először találkoztunk. Nyelvünk hegyén az idevonatkozó szégyennel – síró gyereket zárni téli erkélyre. Az óvodai feljelentésekre gondolok: hogy tetvesek voltak meg rühesek, meztelenre kellett vetkőzniük – mint az alanyeset. Leírni is röstellem a hát görbületének azt az esetleges szögét, amellyel egy ilyen meghatározott jövő fölé hajolt. A félelem nem rajtunk múlik. Pedig te aláírtad a papírt, hogy nem fogsz szülni felszállás után. IDŐVEL MEGLAZULNAK A takarítógépek hangja, mint a gyóntatófülkében azoké, akik a déli busszal érkeztek a város felől. Milyen volna egy egyre több helyütt abbahagyott dallam: előbb-utóbb kánonban hallgatnának. Néhány tizedmásodperc eltérés van a között, ahogy a két szemhéjad pislog.
Hányszor könyörögtük magunkat át jelentékenynek tűnő terekbe, hányszor lógattuk beléjük kézfejünket, lábunkat, túllépve a láthatatlan határvonalat anélkül, hogy a hely tudomást vett volna rólunk, hogy befolyásoltuk volna elrendeződését, erőinek vektorait, a tárgyak alkonyulását, felületük lassú sötétedését. Mennyi munka fölkapaszkodni egy töltéslábon, hogy aztán megpillantsuk a túloldal hiábavaló ereszkedését. Mennyi munka visszasüllyedni ugyanarra a zsombékszigetre, ahonnan egykor emelkedni vágytunk. A napok lefékeznek, és végül megtorpannak, de mi tovább száguldunk egyenes vonalú, vízszintes zuhanással, míg ott nem áll valaki, hogy feltartóztasson, vagy szenvtelenül letagadja becsapódásunk. Vagy épp egy helyben állunk, és csak súrlódunk a múltba zuhogó idő ellenszelében: másodpercenként magával ragad belőlünk egy darabot, egyre csak foszlik a hús rátapadva a percek érdes felületére. Tudom, valahol az idő mélyén összehordanak darabjaimból egy testet, aki megszólalásig hasonlít rám, de nem én vagyok.