Az északi tundra felosztása, növénytársulásai [ szerkesztés] A tajga övtől észak felé haladva: Az erdős tundra átmeneti jellegű növénytársulás, amit alacsony, illetve törpe fák és cserjék uralnak. A hideg és a kevés csapadék miatt zárt erdővegetáció már nem tud kialakulni. Az erdőfoltok fái úgy letörpülnek, mint a magashegyekben az erdőhatáron, itt azonban az erőhatár vonala nem jelölhető ki (Keveiné), az átmeneti sávban a tajga és a tundra átmenete foltosan fokozatos. A táj képe az erdős pusztára emlékeztet, de itt száraz puszta helyett nedves, a lápokra emlékeztető talajú tundra váltakozik a ligetes erdőfoltokkal. A fák azért maradnak satnyák, mert hideg miatt (az év nagy részében fagyott talajból) nem tudnak elegendő vizet fölvenni (Mecseki). Sulinet Tudásbázis. A törpebokros–cserjés tundrát előbbitől a poláris fahatár választja el. A tőzeghalmos tundra jellemzői a 3–4 m magas tőzeghalmok, A mohos tundra ott alakul ki, ahol a lágyszárú virágos növények már nem élnek meg. A zuzmós tundrán már a félcserjék és a mohák sem maradnak meg.
Bokrok közül a galagonya, a mogyoró, a boróka és a kanadai tiszafa a jellemző ezen a vidéken. A királypáfrány több mint egy méter magasra is nyúlhat Ezekben az erdőkben a tajgára jellemző állatvilág él. Az Appalache-hegység vidékén, ahol javarészt a mérsékelt égöv az uralkodó, hasonló vegyes lombú erdők találhatók. Az erdőket időnként hangacserjés, vizenyős területek és tőzegmohalápok váltják. Az állatvilág a tajgáéhoz hasonló. A belső síkvidéken ma nagy kiterjedésű gabonatermelés történik, a hajdani füves pusztaság szinte teljesen eltűnt, csakúgy, mint a Szent Lőrinc-alföld és az Ontario-tóköz vegyes lombú erdői. 10 A Tundra állatai és jellemzői / biológia | Thpanorama - Tedd magad jobban ma!. Helyüket nagyrészt települések és mezőgazdasági művelés alá vont területek alkotják. Az őshonos növények eltűnésével az állatvilág is eltünedezett, mára pusztán csak a mosómedve és a mezei nyúl maradt itt. Az erőteljes városiasodás eredményeként a mosómedve a városokban is feltűnik, Torontóban gyakori látvány, ahogy a szemétben kutatnak. A préri síkságok keleti és északkeleti részén ligeteket alakítanak a tajga fenyvesei, délkeleten pedig a vegyes lombú erdők változnak azzá.
Esőerdei ragadozók a szumátriai tigris, leopárd, a ködfoltos párduc és a halászmacska. Itt él az indiai elefánt. A patásokat a szumátrai orrszarvú, az ázsiai tapír és egy disznóféle, a babirussza képviseli.
Hasonló tevékenységek a Közösség Kapcsoló sablon További formátumok jelennek meg a tevékenység lejátszásakor. Tajgák állatvilága A tajgák hideg, zord éghajlatához az állandó testhőmérsékletű madarak és emlősök alkalmazkodnak a legkönnyebben. Tollazatukat, bundájukat az évszaknak megfelelően váltják. A nyáron és ősszel a bőséges táplálék egy részéből a bőr alatt hőszigetelő zsírréteg képződik. Télen ezekből a raktározott tápanyagokból fedezik energiaszükségletüket is az állatok. Növény és állatvilág - Kanada Kalauz. Sok faj odújában, fészkében táplálékot halmoz fel az ínségesebb időkre. Néhányan téli álmot alszanak, anyagcseréjük lecsökken, mély nyugalmi állapotban vészelik át a telet. Sok élőlény a hideg évszak beállta előtt melegebb területekre költözik. A tajgán a madarak és az emlősök mellett gyakoriak az ízeltlábúak is. Hüllők és kétéltűek már csak elvétve akadnak. A lápos területeken a nyári időszakban gyakoriak a szúnyogok, a bábból kikelt rovarok sokszor valóságos felhőt alkotnak a párás levegőben. Mókus A mókus a fenyő- és lomberdők lakója.