xinqiangchem.com

Letészem A Lantot Vers

Sun, 30 Jun 2024 13:29:34 +0000
Szabóky Adolf Ösztöndíj

Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...?

Letészem A Lantot Vers La

De a törzsök-virág metafora azt is jelentheti, hogy a közösségi költőszerep betölthetetlensége természeti törvényszerűség, és hogy emiatt az is törvényszerű, hogy a költőnek el kell hallgatnia. Ez esetben a refrén módosulása a befejezettséget emeli ki: a költő reményei végleg szertefoszlottak, és Arany ezt befejezettnek, végleges állapotnak tekinti, csakúgy, mint az elégikus lelkiállapotot. A Letészem a lantot időmértékes verselésű, főleg jambikus lüktetésű, de a jambikus lejtésbe choriambusok is vegyülnek. Oktávákból (8 soros strófákból) áll, szótagszáma: 9 8 9 8 8 9 8 7. Van, ahol félrímes, van, ahol keresztrímes (rímképlet: x a x a b c b c). A szótagszámok váltakozása és a rímelhelyezés is azt mutatja, hogy a versszakok 2 négysoros részre tagolódnak. Az első 4 sor szabályos, megfelel a strófák első felére jellemző nyugodtabb, közlő hangulatnak. A második 4 sor nem szabályos, eltér attól, amit várunk, és itt a strófák második felében a képek is sűrűsödnek, s a hangvétel emelkedik. A refrén második sora egy szótaggal rövidebb (csak 7 szótagos), ez a keserű sóhaj elhalkulását jelzi.

Nemcsak az első két strófában, hanem itt is természeti képekkel él: az utolsó versszak fa-metaforája a költészetet jelképezi, Arany kihaló fa fonnyadó virágához hasonlítja a verseket: Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. A halál utáni képnek a kibontásával a 7. strófa lényegében a 6. strófát folytatja. Az ott feltett kérdésekre is megkapjuk a választ: az "árva ének" olyan fonnyadó virág, amely csak egy percig éli túl a fa halálát, tehát maga is haldoklik. Ha a fa halálra van ítélve, akkor a virág sem élhet, hiszen az őt éltető gyökér elpusztul. Ez a kép kilátástalanságot sugall. A kivágott vagy kiszáradt, halott fa képében a nemzethalál félelme is kifejeződik: ha a múlt halott, ha a nemzet halott, akkor a költészet is hiábavaló és céltalan. Ebben az értelmezésben a módosult refrén kemény kijelentése azt a felismerést fogalmazza meg, hogy a lelki és a fizikai megsemmisülés közötti állapotban vagyunk (fizikailag még élünk, de a lelkünk oda), és ez a létezés értelmetlen.