Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van a keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! "Sem a Péter, sem a Pál, egy hóember álldogál. " Cézár kutya sunyít, lapul. Rá nem jönne, ki ez az úr. Mert hogy úr, az bizonyos. Olyan kövér, totyakos. Tisztességgel megugatja. Meg se billen a kalapja a nagy úrnak. Rá se néz. Hej, de bátor, de vitéz! Cézár most már tiszteli; borjúcsontot visz neki. Az csak sután áll a hóban. Nem hallgat az okos szóra. Nem eszik, és nem beszél. Szegény Cézár, jaj, de fél! Szederfánkon ül a veréb. Ő ismeri meg legelébb. Könnye csordul, úgy nevet, s nevetik a gyerekek. "Ejnye, Cézár, hát nem látod? Hóember a barátod! Ne félj tőle nem harap, elolvad, ha süt a Nap! Gazdag Erzsi: Fecskenóta ⋆ Óperencia. Köszönjük, hogy elolvastad Gazdag Erzsi költeményét.
Gazdag Erzsébet: Fecskehíradó Versek gyerekeknek: Nőnapi versek gyerekeknek Anyák napi versek gyerekeknek Mikulás versek gyerekeknek Karácsonyi versek gyerekeknek Versek óvodai … Olvass tovább Gazdag Erzsébet: Itt az ősz Itt az ősz! Itt az ősz! Szőlőhegyen jár a csősz Vállán villog puskacső, levegőbe belelő: – Dirr-durr! Belelő. Menekül a szarkahad. Éhes seregély csapat víg szüretből kimarad. Megérett a körte, alma, rád mosolyog piros halma. Almahegy, körtehegy kirándulni boltba megy. Ni, a fecskék! Gazdag erzsi versek. Ni, a fecskék dróton ülő hangjegyecskék. Őszi … Olvass tovább Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó? -Honnan jöttél Télapó? -Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad. " Meseország (világos) Hóországgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide … Olvass tovább Gazdag Erzsébet: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
-Milyen szépen beszélsz! -mondta az erecske. -Beszélj csak olyan jó hallgatni szavaidat… -No várj csak! Nem elég a beszéd, tennünk is kellene valamit! Most már ketten vagyunk, induljunk el együtt és keressük meg rokonainkat! -A rokonainkat? -ámult el az erecske. -Igen, a rokonainkat. Tán nem rokonod-e az Aranyos patak? Míly nagy lenne mindkettőtök öröme, ha egymásra találnátok! És akkor én is meglelném enyéimet. -De hogyan? Miképpen? Elgondolni sem tudom-válaszolta az erecske csüggedten. -Fogd meg a kezemet, vezetlek. -És máris nyújtotta egyik uszonyát. -Jöjj velem bátran! Útközben figyelj! Figyeld meg, milyen hideg vízszagot hoz felénk a szé Aranyos patak illata az, s ha meglegyinti az arcodat, akkor már hamarosan odaérünk. A hangját is sszire elhallatszik, amint a köveket csörgeti és njünk mindig a szél elébe, már nem lehet messze légy türelemmel! -Vezess hát, szívesen megyek veled! -mondta az erecske. Elindult a két jóbarát. Három nap, három éjjel mind csak az utat keresték. Útközben meg-meg is fáradtak s énekeltek: "Addig megyünk, addig járunk, míg patakra nem találunk.