Csulai Móré László Moholy-Nagy

Rtlhírek Hu Hírek

Az 1445. évi országgyűlés végzései említik először Kompolti János újonnan épített itteni várát, majd a család 1522. évi férfiágon történő kihalását követően az erősség az Országh-család birtokába került. 1542-ben Losonczy István (Guthi Országh Kristóf gyámja) kezén van a vár, aki féltestvérének, Csulai Móré Lászlónak, a kor emblematikus rablólovagjának nyújt menedéket a falai között. A kisnánai templomtorony, Fotó: Mayer Jácint Móré Lászlót Gárdonyi Géza több epizódban szerepelteti az Egri csillagokban című művében, a neve innen ismert a leginkább. A vagyonos földesúr a mohácsi csatát követő időszakban látszólag mindegyik királynak behódolt, tartósan azonban egyik uralkodót sem szolgálta. Délvidéki birtokaira támaszkodva a Dunántúl közepén, Várpalotán építette ki uradalmi központját. A források szerint itt szinte mindenki ellen harcolt: kifosztotta az úton járókat, a nemes urakat fogságba vetette, s csak tekintélyes összegű váltságdíj megfizetése ellenében engedte őket szabadon, adót szedett más birtokain.

  1. Csulai móré lászló budapest sportaréna
  2. Csulai móré lászló lovász

Csulai Móré László Budapest Sportaréna

Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Az Újlaki család. Második közlemény. In Turul folyóirat, 1943. 3-4. sz. ↑ Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága: Az Újlakiak példája. Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 377–418. o. ↑ Szíj R. : Várpalota a török világban c. műben hivatkozza: Faller: Jásd község története, Veszprém, 1934, 17. o. Források [ szerkesztés] A félreismert Móré László További információk [ szerkesztés] Fucskár Ágnes–Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Alexandra Kiadó, Budapest, 2015, 121. o. ISBN 978-963-357-649-6 Mátra, Kisnána, 2007. szeptember 28. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 16. ) Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Magyar belháború (1526–38) Várpalota története évszámokban Palota ostroma (1533) Tihany ostroma Batthyány Orbán Fogaras ostroma (1541) Kisnánai vár Kisnána Kutjevo Törökszentmiklós

Csulai Móré László Lovász

1537. (Bakos Magdolna. ); N. ; N. ; II. György 1514. ; Erzse. ; Kata. ; Bora. Móré János (tán László nak fia) szintén e családbéli, 1549-ben Léva várában fogatott el Salm hadvezér által, mint a rakonczátlan Balassa Menyhért egyik híve. Jánosnak, ki Szatmár vármegyében is birt, neje Dersffy Margit volt. Benne a család kihalt. Más Móré családból valónak látszik származottnak azon Móré Péter, Várday Péter kalocsai érsek kalocsai házának gondviselője, ki ura pénzével s drágaságaival együtt 1496-ban a Szerémségbe szökött. Valamint azon Móré Mihály is, ki 1521-ben mint Belgrád egyik kapitánya, e várat a törököknek árulással föladta. Keto kakaós csiga

Hazaérkezte után királyi titkár, s rövidesen a királyné udvarmestere, majd Magyarország állandó velencei követe lett. Egyházi méltóságai: előbb bácsi, majd budai, végül egri prépost, közben esztergomi kanonok, míg elérkezett végső állomáshelyére, Pécsre, ahol előbb prépost, majd 1524-től haláláig pécsi püspök volt. Világi karrierjében Szatmári György esztergomi érsek támogatta. Pécsett egyházi hivatala mellett Baranya vármegye fő ispánjának tisztét is betöltötte. Bátyjához, Györgyhöz hasonlóan a mohácsi vész idején hunyt el; csata után még el tudott menekülni, ám sebesüléseibe hamarosan belehalt. László már fiatalon a királyi udvarnál szolgált, amire egy 1495-ös keltezésű adat utal, miszerint a lőcsei országgyűlés idején a kincstárnok az ő számára is ruhaposztót utalt ki. Ekkortájt apródként a nemesi ifjak szokásos életét élhette, akik iskola híján rendszerint a király, vagy jelentősebb nagyurak mellett tanulták ki a katonai mesterséget és a társadalmi, meg nemzetközi diplomáciai szabályokat.