Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell aztat megtanulni, hogyan kell a dudát fújni. Előadó: Polgár Juli & Antónia. Kiadás dátuma: 2010. 11. 02.. Fájlnév: 3. Fájlméret: 488. 32 kB. Játék idő: 00:15. Bitrate: 256 kb/s. Mintavétel: 44. 1 kHz. Csatornák: Stereo. Hangkészlet: d' s f m r d. Technikai adatok: Hangnem: c dúr. Metronóm: 1/4=120. Ütemmutató: 4/4. Letöltések: Hibajelentés
Aki dudás akar lenni… Ejtsünk most szót arról a témáról, amelyikről úgy vélem, manapság a leges leginkább kellene, mégis ez van a leginkább mellőzve. Amerre csak nézünk, minden irányban sok a "fényesség", meg a "tisztaság", meg a "spirituális ember", vagy legalábbis, aki annak vallja magát, aztán néhanapján kiderül, hogy vagy nem is az, vagy ha igyekszik is az lenni, akkor valamiért nem indul be, vagy nem működik az élete úgy, ahogyan kellene. Tele van vágyakkal, vár valamire, de nem jön. Miért nem? Erről is lesz szó… Tapasztalati téma ez nekem is, ne higgyétek, hogy oly könnyen, magától született meg bennem. Kemény küzdések voltak ellene és mennek ma is. De megkaptam magam mellé azt a segítőt, akitől elfogadom a tanításokat és idővel mindig kiderül, hogy ezt biza jól tettem. A fenti cím eredetét ugye, ismerjük? "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" – szól a régi mondás. Márpedig ha körülnézünk, azt láthatjuk, hogy itt bizony mindenki fújni akarja azt a bizonyos dudát. Arra viszont már kevesen vállalkoznak, hogy a poklok poklára ereszkedjenek érte.
Tehát, bármilyen megvalósítandó tervünk első lépése nem az, hogy "kilépek belőle", hanem az, hogy "belelépek". Az ezt követő időben fog majd eldőlni, hogy a mocsár elnyel-e, vagy fennmaradok a felszínen? Hogy engedek-e a lehúzó erőknek, vagy csak egy bizonyos szintig, és közben elveszítem-e a kapcsolatot Istennel, ön-magommal, vagy nem? Hogyan valósulnak meg a vágyaink? Legtöbbször így: van sok visszatérő séma az életünkben, amolyan karmikus helyzetek, tudjátok, amikor megint azon kapjuk magunkat, hogy jaj, már megint ugyanebben vagyok, már megint ez jött! Amiktől olykor elmenekülnénk, mert elítéljük, sötétnek, negatívnak, alacsony szintűnek tartjuk ezeket. Épp ezért térnek vissza. Mert hogy nekünk épp ez a vállalt "mocsarunk", amin át kell küzdeni magunkat. Meg amúgy is megítéljük – márpedig az égiek nem hagynak efféle megítélésekben. Na de, az a helyzet, hogy ha már beleléptünk, akkor ezek a dolgok változnak és nem maradnak azok, amik! A tapasztalásért jöttek és azért, hogy feloldják az ítélkezéseinket.
S ezen a téren nekünk itt még nagyon sok feladatunk van, hiszen a legtöbb csallóközi ember nem ismeri a szűkebb pátriája történelmét, néprajzát. Miért van az, hogy a saját szűkebb régiónk történelmét nem ismerjük? Sajnos általános jelenség, hogy a legtöbben még a saját településük történelmével sincsenek tisztában. Például igen kevesen tudják, hogy a csallóközi településnevek 90 százaléka személynév. Csak egy példát említve, Hodos nem a hóddal van összefüggésben, hanem a hados szóval. Patony is személynév, Gelle pedig a Gál szóból származik. Amit talán még tudnak, hogy Vajka is ilyen, hiszen itt könnyen felismerhető a Vajk személynév. Megyer, Kürt, Nyék és Keszi pedig magyar törzsi nevek. Ilyenekre gondolok, amikor a megőrzésre való értékekről beszélek, de ilyen a már említett hiedelemvilágunk is, és újra fel kellene élesztenünk a régi megélhetési módokat is. Az ártéri állattartartást, a hagyományos halászatot, a malomipart. Intézményünk most csatlakozik a Natúrpark kezdeményezéshez. Talán sikerül kialakítani a turizmusnak egy olyan fajtáját is, ami nem nagy tömegeket vonz, hanem az egyes településekre érkezők például részt vehetnek valamelyik gyümölcs szüretelésében, amiből az ottani asszonyok befőttet, lekvárt készítenek.
Ez valahogy természetesen alakult, szinte magától jött. Nem itt, Dunaszerdahelyen, hanem Pozsonyban kezdődött, ahol programozást tanultam. Balla Igor volt az osztálytársam, aki az Ifjú Szivekben táncolt. Oda kerültem én is, de kis idő múlva felkerestem a Csallóközi Néptáncegyüttest, és inkább ott folytattam. A katonaságon az egyik katonatársam, aki különben bűvészkedett, hozott egy furulyát, vagyis blockflötét. Egy másik roma fiú pedig igencsak jól gitározott. Rendelt egy könyvet a Prágai Magyar Kultúrából, aminek 150 magyar népdal volt a címe. Amikor a könyv megérkezett, kiderült, hogy abban nem nóták vannak, amire számított, hanem valódi népdalok. A kötet hozzám került, s elkezdtem gyakorolgatni a blocflötén. Úgy megszerettem, hogy mire leszereltem, már elég tűrhetően tudtam rajta játszani. Megvettem Kodály Zoltán magyar népzenéről szóló könyvét, amely elbűvölt. Hazatértem után nem sokkal pedig népdalgyűjtésbe kezdtem. Mit ad isten, éppen olyan régi csallóközi emberekre akadtam, akik még éltették a régi dudáshagyományt.
Ki tudja, nem veheti-e valamikor majd a hasznát. Egy év múlva a halász megint kihalászott egy ládát, és abban egy szép lányt talált, ugyanúgy felszerelve, és pénzzel ellátva. Úgy látszik, ez az első gyereknek a testvére. És amikor a füle fölött három arany csillagot vettek észre, elnevezték Aranycsillagnak, és boldogan nevelték. Hosszú éveken át nőtt, növekedett a két gyerek a halász házában. Aranyhaj és a három medve pdf. Már nagyon elevenek voltak, amikor egyszer valahonnan futva jöttek haza és megkérdezték: - Papa, mama! Igaz, amit a többi gyerek mondott, hogy mi nem vagyunk a ti gyerekeitek, hanem ti minket úgy találtatok, a tengerből halásztatok ki? Mi mást tehettek volna? Meg kellett mondani az igazat, és mindegyikőjüknek megmutatták a ládáját, és ami benne volt emlékül. Miután mindent meghallgattak, megnéztek, ők ketten így szóltak: - Köszönjük, hogy felneveltetek, és azt a sok jót, amit velünk tettetek, most világgá kell mennünk, hogy megkeressük a szüleinket. Sokáig bolyongva és kérdezősködve, végül nagyon belefáradtak a járkálásba.
És te, Aranyoskám, az összes fát ilyen jól gondozod? Csibém, nagyon szép a kert, de ha minden fán csengettyűk lennének, milyen szépen szólnának! - És hol szerezhetjük meg azokat? - kérdezte azonnal Aranyhaj. - Tudod, ott a hegyen tele van velük egy kert, csak egyet kell elhozni. Éjjel benövi az egész kertet. Akkor aztán lennének csengettyűitek, angyalkáim! Miután így beszélt, lassan eltávozott, mint a szárazság, hátra hagyva a nyomait. A gyerekeket egyenesen a halál karjába küldte, mert azt a kertet ott a hegyen elvarázsolták a boszorkányok, és az, aki egyetlen másodpercnél tovább maradt, soha többé nem juthatott onnan ki, fává változott. Az öregasszony távozása után a testvérek egyre csak arról beszéltek, hogy mit is kellene tenniük. Aranyhaj és a három medve part. Aranyhaj így szólt: - Én elmegyek egy ilyen csengettyűért. - Ne menj, ne menj! - tiltotta meg neki a nővére. - Ki tudja, hogy mi történhet ott teveled. - Ne beszélj többet, elmegyek, és kész! Én semmitől sem félek. - Akkor legalább gyorsan gyere vissza, ne maradj ott sokáig - könyörgött a nővére.
Teljes film Magyarul Jobb lesz, ha mindent félreteszünk a számára. Ki tudja, nem veheti-e valamikor majd a hasznát. Egy év múlva a halász megint kihalászott egy ládát, és abban egy szép lányt talált, ugyanúgy felszerelve, és pénzzel ellátva. Úgy látszik, ez az első gyereknek a testvére. És amikor a füle fölött három arany csillagot vettek észre, elnevezték Aranycsillagnak, és boldogan nevelték. Hosszú éveken át nőtt, növekedett a két gyerek a halász házában. Már nagyon elevenek voltak, amikor egyszer valahonnan futva jöttek haza és megkérdezték: - Papa, mama! Állati mesék 3.: Az Aranyhaj és a három medve-show. Igaz, amit a többi gyerek mondott, hogy mi nem vagyunk a ti gyerekeitek, hanem ti minket úgy találtatok, a tengerből halásztatok ki? Mi mást tehettek volna? Meg kellett mondani az igazat, és mindegyikőjüknek megmutatták a ládáját, és ami benne volt emlékül. Miután mindent meghallgattak, megnéztek, ők ketten így szóltak: - Köszönjük, hogy felneveltetek, és azt a sok jót, amit velünk tettetek, most világgá kell mennünk, hogy megkeressük a szüleinket.