2018. ápr 9. 21:51 #sós víz #gargalizál #egészség Fotó: iStock Elképesztő hatása van! Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint kiderült, hogy a sós vízzel való gargarizálás több pozitív dolgot is tartalmaz, mint azt gondolnánk. 400 önkéntesen végeztek el kísérletet mi történik, ha naponta használjuk a sós vizes öblögetést. Az biztosan kiderült, hogy az influenza és a megfázás tüneteit hihetetlen módon enyhítette. Két csoportra osztották a 400 embert, akik közül az egyik csoport napi 3 alkalommal gargarizált a másik csoporttal szemben, náluk 40%-kal csökkent a felső légúti és húgyúti fertőzések száma. Néhány más, 2005-ben végzett tanulmány is alátámasztotta már a sós vizes öblögetés előnyeit. Íme az 4 leggyakrabban tapasztalt hatás: 1. Csökkenti a fájdalmat a torokban A sós víz csökkenti a torokfájást, segít megszüntetni a felesleges nyálkát és meggyógyítani a gyulladt szöveteket. A barátnőm rendszeresen gargalizál sós vízzel. Ha megtudod miért csinálja, te is ezt fogod tenni - Blikk Rúzs. Eltávolítja a baktériumokat, allergéneket és a gombát, amelyek a torokra tapadnak. 1/4 vagy 1/2 teáskanál sót 8 dl langyos vízbe oldjunk fel és gargarizáljunk vele naponta többször.
Használatához egy pohár langyos vízhez egy negyed vagy fél teáskanálnyi sót érdemes alkalmazni. Megelőzés céljából naponta öblögethetünk vele, azonban ha valamilyen fertőzést szeretnénk kezelni vele, akkor naponta 3-4 alkalommal is használatba vehetjük. HASZNOSNAK TALÁLTAD EZT A CIKKET? Gyakori tüsszögés, orrfolyás evés közben? Mit jelezhet? | Weborvos.hu. IGEN NEM Itt a strandszezon, kezdődhetnek a vízparti nyaralások! Ez az időszak azonban rendkívül kedvező a lábgombának, így most adunk néhány hasznos tippet, hogy miként védekezhetsz ellene!
"Gyakorlatilag elfogyott a gyógyszer az országban, az egészségügyi infrastruktúra pedig képtelen megbirkózni ezzel a járvánnyal" - tette hozzá. Lázméréssel zajlik a lehetséges fertőzöttek felkutatása a KCNA felvételén Forrás: AFP/Str A május 24-én érkezett, 3 millió "lázas betegről" szóló hírek mellett Phenjan bejelentette – vagyis inkább megerősítette – a teljes vesztegzárat és a lakosság országon belüli mozgásának korlátozását. A Szöulból érkezett, vakcinákat ajánló megkeresésekre Phenjan eddig nem reagált, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pedig azt feltételezi, továbbra sem indult oltási kampány az országban. Kérdés az, hogy egy ilyen helyzetben hogyan próbálja az állam a lakosság, illetve az egyének szintjén elérni a fertőzés terjedése elleni védekezés előmozdítását, valamint a kezelést és a gyógyulást a betegeknél? Phenjan – túlzás nélkül kijelenthető – a légúti panaszok esetén, illetve a meghűlés ellen szerte a világon alkalmazott ezeréves praktikákkal való próbálkozást javasol a lakosságnak.
Idősebbeknek megfelelő kardiomozgás lehet a tempós séta. A hosszútávon követett zöldségekre, gyümölcsökre, alacsony zsírtartalmú tejtermékekre, fehér húsokra és gabonákra épülő étrend 8-10 Hgmm vérnyomás csökkenéshez vezethet. A só- és az alkoholfogyasztás csökkentése is vérnyomáscsökkentő hatású. Elhízás esetén a normál testsúly visszaállítása is a vérnyomásérték csökkenését eredményezheti. Mivel a dohányzás (még passzív formában is) szűkíti az ereket és emeli a vérnyomást, a leszokás is része a kezelésnek – hangsúlyozta a szakorvos. Vaszkuláris demencia esetén a legfontosabb feladat az érintett agyának "tornáztatása". Ez történhet keresztrejtvény-fejtéssel, kirándulással, társasjátékkal vagy nyugdíjasklub tevékenységeivel, a lényeg, hogy rendszeresen ingerek érjék a beteget. A mentális feladatok mellett orvosi kezelésre is szükség van, a kardiológus megfelelő értágító- vagy más, vérnyomást csökkentő készítményekkel, keringésjavítókkal, a pszichiáter pedig speciálisan demenciára való gyógyszereket, kezeléseket rendelhet el.
Ehhez először kiszámolták, hogy 1980 és 2015 között mennyivel kellett volna emelni ahhoz, hogy az időskori függési rátát annak 1980-as szintjén tartsák meg. Ha a 65 év a kiinduló szint, akkor a szerzők szerint az OECD országokban átlagban 3, 4 évnyi korhatár-emelésre lett volna szükség. Ugyanebben a vizsgált időszakban a 65. életévtől a várható élettartam 4, 4 évvel emelkedett, tehát ennek a háromnegyedével megemelni a nyugdíjkorhatárt már elég lett volna ahhoz, hogy az időskori függési ráta ne emelkedjen. De a következő 35 évben már radikálisabb változtatásra lenne szükség az OECD-országokban. A tanulmány szerint a 65. életévtől várható élettartam valamelyest lassabb ütemben nő majd, mint a múltban, mellyel így viszont ahhoz, hogy 2015 és 2050 között stabilizálni lehessen az időskori függőségi rátát, már egy 8, 4 évnyi nyugdíjkorhatár-emelésre lenne szükség. Magyarországon az alapnak vett 65 éves szintről nagyjából 7 évvel, 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között stabilizálódjon.
Ezzel ellentétben a teljes függőségi rátát akkor lehetett volna a vizsgált időszakban stabilizálni az 1980-as szinten, ha a nyugdíjkorhatárt 4, 5 évvel csökkentik, tehát 2015-re 60, 5 év lett volna az OECD országok átlagában. 72 év lehet a korhatár Magyarországon A szakértők szerint ezek a számok jelentősen változnak majd a következő 35 évben az OECD országokban: a 65. életévtől várható élettartam valamelyest lassabb ütemben nő majd, mint a múltban, így viszont ahhoz, hogy 2015 és 2050 között stabilizálni lehessen az időskori függőségi rátát, már egy 8, 4 évnyi nyugdíjkorhatár-emelésre lenne szükség. Ha a fiatalok aktív korúakhoz képesti állandó számával kalkulálunk, akkor valamelyest kisebb, de még így is 6, 2 évnyi korhatáremelésre lenne szükség a stabil ráta fenntartásához. Csakhogy az OECD országokban eddig bevezetett korhatáremelések átlagban csak 1, 5 éves emelést mutatnak 2050-re, ez pedig nem elég ahhoz, hogy a modell szerinti időkori függőségi rátát állandó szinten lehessen tartani.
Nagyjából 7 évvel kellene kitolni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között stabilizálódjon Magyarországon – írja a Portfolio egy a társadalom elöregedése és a munkaerőhiány közti kapcsolatról szóló OECD-tanulmányra hivatkozva. Ez azt jelentené, hogy 72 éves korig kellene dolgozni. Az OECD országok átlagában 1980-ban még húsz 65 éves vagy a feletti korú jutott száz aktív korúra, ez az arány, amit időskori függőségi rátának nevezünk. 2015-ben már 28 időskorú jutott száz aktív korúra, és a következő 35 évben a trend folytatódik, a vonatkozó becslés szerint 2050-ben már 53 időskorú jut száz dolgozó korúra. A tanulmány szerint ha a foglalkoztatottság, ezen belül is az időskorúak foglalkoztatottsága nem emelkedik, akkor mindez jelentősen visszavetheti a nyugdíjas kori életszínvonalat (ha nem számolunk azzal, hogy tömegesen vándorolnak be fiatalabb emberek az OECD-országokba). A kormányok egy része a nyugdíjkorhatár megemelésével válaszolt a jelenségre, a tanulmány szerzői megnézték, hogy önmagában a nyugdíjkorhatár emelése meg tudja-e oldani a munkaerőhiányt az OECD-s és EU-s gazdaságokban, és ha igen, hány évvel kellene emelni.
Egy a közelmúltban készült tanulmány szerint a nyugdíjkorhatár emelése segíthet az összeomló nyugdíjrendszer helyzeten, hazánkban például úgy, ha 2050-re a nyugdíjkorhatárt a mostani 65 évről 72 évre tolják ki. A Portfolio számolt be arról, hogy míg a nyolcvanas évek elején húsz 65 éves, vagy a feletti életkorú ember jutott 100 aktív korú munkavállalóra, a következő 35 évre vonatkozó becslések szerint már 53 időskorú jut 100 aktívan dolgozó emberre az OECD országokban. Ha a foglalkoztatottak számát nem sikerül érdemben növelni, a társadalom elöregedése jelentősen ronthatja majd a nyugdíjasok életszínvonalát. Egy a közelmúltban készült tanulmány szerint a nyugdíjkorhatár emelése segíthet a helyzeten, hazánkban például úgy, ha 2050-re a nyugdíjkorhatárt a mostani 65 évről 72 évre tolják ki. A Portfolio elemzése szerint azonban ez a lépés önmagában nem elég: komoly munkaerőpiaci változások is szükségesek, például a nők foglalkoztatottságának jelentős növelése. A Portfolio elemzése az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a legújabb jelentése alapján készült.