2021. dec 3. 9:37 Kis csónakkal a nagy bálnák nyomában (Fotó: HBO) Végzetes hibát követ el az, aki a bálnavadászhajó fedélzetén túl sokat gondolkodik. Vajon mit kezd egy értelmiségi a tengeri vademberekkel? Az új hajóorvos felejteni jön, de olyan események részese lesz, amiket sohasem felejthet. Az Északi vizeken című minisorozat az HBO-n látható péntek esténként 20. 00-tól dupla epizódokkal. ORIGO CÍMKÉK - Colin Farrell. Ismétlés: szombaton az HB2-n, vasárnap az HBO3-on, szerdán pedig az HBO-n. A sorozat a HBO GO-n is elérhető. A bálnavadász szigonyosokról a legtöbb embernek Ned Land jut az eszébe, Jules Verne klasszikus regényének, a Nemo kapitánynak a szereplője. A québeci fickó a szigonyosok királya, ösztönös, természeti lény, erős és bátor, megvan a magához való esze, aki a helyzet úgy kívánja, akár az életét sem habozik kockára tenni. Kedvcsinálónak itt a sorozat előzetese: De jól ismerjük Kvikveget is, a hatalmas termetű, tetovált vadembert. A Kokovoko nevű csendes-óceáni sziget nagyfőnökének fia, akinek királyi vérét megrontották a kannibál hajlamok.
A kulcsszó a hitelesség, amelyből a kaméleon Colin Farrell is kivette a részét: viktoriánus ökölvívók és dokkmunkások mintájára faragott magából igazi tengeri medvét. Az ember már az 1850-es években a tengeri élővilág nyakára hágott. "Amikor megnyílik a jég, behajóznak az öbölbe, de alig akad bálna. Ritkán látnak állatot, és a néhány alkalommal, amikor leeresztik a csónakokat, a bálnák gyorsan eltűnnek a jég alatt, és nincs fogás. Brownlee kezd arra gondolni, hogy Baxternek talán igaza van: talán tényleg túl sok bálnát megöltek már. A DŰNE CÍMŰ KULTIKUS SCI-FI ZENEI ANYAGÁNAK RÉSZLETEI A CINEMUSICBAN – Klasszik Rádió 92.1. Nehezen tudja elhinni, hogy a hatalmas, nyüzsgő óceán ilyen gyorsan kiürülhet, hogy ezek az irdatlan vadak ilyen kibaszott sebezhetőek…" Bálnavadászok (Hátul Colin Farrell, elől Roland Møller) Fotó: BBC A bálnavadászat kihaló iparág, ahonnan óriási vagyonokat kell kimenteni a jövő virágzó gazdasági szektoraiba. Azok, akik mások kihasználásából gazdagodtak meg, törvénytelen módszerekkel könnyedén váltanak térfelet, szemben a munkásosztály tengerből megélő tagjaival, akiket benne hagynak a slamasztikában.
Azt hiszem, az erőszak ábrázolását a legnehezebb látni ebben a sorozatban. A mód, ahogy fókát, bálnát, embert ölnek... Itt hallod az átvágott inak reccsenő hangját, látod, hogy ahogy a penge elakad az útjába kerülő szövetekben, érzed a lassan kibuggyanó, sötétvörös vér szagát, látod az elszálló életet és az utána maradó ürességet. Pedofília, rasszizmus, gyilkosság, árulás, szodómia, állatkínzás - talán nincs is olyan erőszak-forma, ami ne tűnne fel ebben a történetben, mégis az események sodrása, a karakterek jellemének hullámzása nem engedi, hogy kiszállj a vége előtt. És hogy ki éli túl az expedíciót? A legelszántabbak. Akik képesek meghasonlani, felülírni önmaguk legrosszabb énjét is és átgázolni mindenen és mindenkin. Hogy ez tisztességes-e? A legkevésbé sem. A nézőben akaratlanul is felvetődik a kérdés: én mit tennék egy ilyen helyzetben? Ian mcguire északi vizeken jarok. Ölnék? Lopnék? Hazudnék vajon? Vagy meghalnék tisztességesen? Sumner karakterfejlődése bámulatba ejtő. A többször is a halál peremére sodródó orvos igazi hős: egyszerre gyenge és erős, ingadozó hite olyan helyzetekbe taszítja, ahol helyt kell állnia.
Ebben a világban ugyanis mindent a magány ural. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. A 4. évadtól végre megkapjuk a katarzist, amire lassan több mint 2 éve várunk, azonban az alkotók még mindig csúcsra járatják a nyomorúságot – ettől pedig nem csak a karakterek szenvednek. Az Úr érlelje meg a forgatókönyveket! FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez azonban csak a technikai háttér a nagy különbség az, hogy míg a Terrorban az Északi átjárót kereső hadihajók fedélzetén járunk, itt a bálnavadászat véres mesterségével ismerkedhetünk meg, amely előbb-utóbb mindenkit szörnyeteggé változtat. Még a becsületes képű, választékos szókincsű új hajóorvost, Patrick Sumnert ( Jack O'Connell) is, igaz, neki amúgy is terheli egy régi eset a lelkiismeretét még abból az időből, amikor a brit hadseregben szolgált az indiai szipojlázadás során. Csakhogy nem Sumner az egyetlen, akinek titkai vannak, a kapitánynak ( Stephen Graham) is tervei vannak a hajóval, amelyet a járt útvonalról letérve messze északra visz, és ott van a brutális erejű szigonyos, Drax ( Colin Farrell), aki egy pohár rumért is képes ölni, de itt sokkal nagyobb zsákmányban reménykedik, tudja, hogy el fog jönni az ő ideje, és senki sem állhat az útjába. Ian mcguire északi vizeken columbo. Akadályból pedig akad bőven, ahogy az előbb fókákra, majd bálnára vadászó hajó egyre közeledik a jégmezőkhöz, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, minden jól kigondolt terv kudarcot vall, és itt tényleg csak az éli túl a megpróbáltatásokat, aki bármire hajlandó – vagy aki képes megőrizni a józan eszét.
Itt állíthatod be, hogy a nap mely időpontjaiban szeretnél a Hírstarttól hírfigyelő levelet kapni a figyelt szavak vagy címkék alapján meghatározott témájú legfrissebb hírekkel. Ha az értesítési időpontokat megelőző időszakban nem szerepelt a feltételeknek megfelelő hír a Hírstarton, akkor nem küldünk feleslegesen üres levelet.
előadás, magyar, 2016. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Nem félünk a farkastól online. Értékelés: 14 szavazatból Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha, egy középkorú, középosztálybeli és közepesen részeg házaspár hazaér otthonába. Kisvártatva beállít hozzájuk egy fiatal pár, Nick és Honey. Ha a váratlan vendégek szórakoztatásáról van szó, George és Martha számára semmi sem drága: szellemes tréfákkal kezdik, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni. A játékos évődés tragikomikus élveboncolássá fajul... Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a huszadik század legszebb, legmaradandóbb drámája. A farkastól természetesen nem kell félni, abszolút ártalmatlan jószág a társadalomhoz képest, amelyikben George történelmet, Nick biológiát tanít a beszédes nevű város Új-Karthágó egyetemén.
- Azon a télen történt, amikor még kislány voltam s emlékszem, olyan nagy tél volt, hogy a hidegben lefagyott a szamarak füle s még a szarvuk is. – Akkor tanultad azt a vicces farkasos éneket is? – Igen, akkor, de mesélem nektek szépen az elejétől – mosolyodott el édesanyánk. Tátika bejött értünk a városba. A hószánt a két lóval a Kajántó völgyében hagyta egy ismerősnél. Sodort egy szivart, szájzugába tette, báránybőr kucsmáját fejébe igazította és fütyörészve, hosszú, komótos léptekkel elindult a belváros felé. A gyermekikért jött. - Szaporázni kell hazafelé, ránk ne esteledjen a kopárságon. Nem félünk a farkastól színház. Mire hazaérünk a Kereszttájba, tán még a kisbárány is megszületik. Mekkorák lehetnek a gyermekik, mióta nem láttam őket biztos már nagyot nőttek, sokat ügyesedtek – morfondírozott magában. Percenként kukucskáltunk az ablakon, előtte a jégvirágra ráleheltünk s ujjunkkal ügyesen megkapartuk. Ajj, de vártuk Tátikát, egymást bökdösve nyomtuk orrunkat a hideg ablakhoz, hogy elsőként pillantsuk meg nagytatánkat.
Különleges eszközöket a rendező nem használhatott. A díszlet konvencionális, s mindössze négy alak mozog a színpadon. Mozog? Inkább ül, tántorog, tébolyog, bóklászik: az egyetlen kellék, amit szakadatlanul használnak, a whiskys, - és konyakospohár, a ginespohár. S még ebben is szerény volt a rendező. Talán tudatosan, közönséges, olcsó poharakat adott a színészek kezébe, nem hasasat a konyakhoz, nem kupicát a spirituszhoz. Revizor - a kritikai portál.. [... ] [... ] Kinek köszönhető? A rendezőnek, és a négy színésznek. És elsősorban Gábor Miklósnak. Első az egyenlők között: éllovas, lenyűgöz száguldó tempójával. Páratlan szuggesztivitásával pörgeti a mondatokat: olyan éjfekete elkeseredéssel, olyan tűzzel, aminek magyar színpadon alig találni párját. A darabot játszotta, és nem önmagát; a figurát mintázta, részegen és józanul, megtáltosodva, egy előadás kedvező körülményei között. A partnerei lépést tartanak vele, s ez azért is meglepően izgalmas, mert alakra, arcra, papírformára, talán nem rájuk szabták a szerepet.
Rudolf Péter George-a formátumos alakítás – Albee is megnyalhatná az összes ujját, hisz ennyi mélységet, ennyi meggondolt, drámaalakító erőt ebben a figurába aligha pakolt bele. És akkor ott vannak a fiatalok, a reményteljesnek számító új nemzedék képviselői, akik majd... Akik máris élethazugságok béklyójában élnek, és bár ambícióikat és reményeiket még nem vesztették el, a hitelességüket már igen. Nem félünk a farkastól - Könyv - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Schmied Zoltán tenyérbemászóra veszi Nick figuráját, túl gyorsan dobja le magáról az illemtudó és illeszkedni akaró, érdeklődő fiatalember álarcát. Ágoston Katalin a Honey-ra gyakran aggatott buta libát, vagyis a róla való véleményt játssza el; mintha karikírozná: butább és libább a kelleténél, igaz, Albee sem írta meg többre. Mindazonáltal jó statisztái ők a Walpurgis-éjre "gyúró" Marthának és George-nak – elégedetten nézzük, hogyan abszolválják a viviszekció áldozatainak forgatókönyvét. Puskás Tamás rendezéséből – ahhoz, hogy Albee darabja a nosztalgikus múltidézésnél, az emlékezetes film egy-egy jelenetének bevillanásánál, valamint a nem bántó, csak érdekes drámai felfordulásnál több legyen – éppen a flott levezénylésnél több, erőteljesebb rendezés hibádzott.