Rák nő, Halak, férfi. Hogyan tudunk szívből kapcsolódni a párommal? - YouTube
Hosszú távú kapcsolat és házassági kilátások A rákos férfi és a Halak nő egyaránt szereti a biztonságot, és intenzíven szeretnek. Keményen fognak dolgozni a párkapcsolatuk működése érdekében, mert hosszú távra vágynak. Ismert, hogy komolyan veszi a szerelmet és a romantikát, ez a kettő mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgok működjenek közöttük. Minél többet vannak együtt, annál jobban beleszeretnek. Otthonuk boldog hely lesz, mert nagyon szeretik egymást. Úgy fog vigyázni rá, mint senki másra. Megértette, hogy kényes, és meg akarja őrizni a külvilág minden ártalma ellen. Mivel szeretetteljes és szeretetteljes, érzelmileg stabilan fogja érezni magát, és nem fogja aggódni, hogy szakíthatnak. A rákos férfi szereti, ahogy a Halak nő gondozza az otthonukat. Ez az a pár, amelyben a partnerek kézen fognak, amíg meg nem öregszenek. A rákos férfi és a Halak nő hosszú távú kompatibilitása - Kompatibilitás. Amikor ilyen szerelmes, az élet színesebbnek és boldogabbnak tűnik. Jó, hogy ők is nagyon bíznak egymásban. Két házas számára elengedhetetlen, hogy tudják, soha nem fogják megtéveszteni egymást.
Kisebb szóváltások, persze, Rák és Halak között is előfordulhatnak, főleg azért, mert a Halak nem tud bánni a pénzzel, vagy, mert nem képes jól megválasztani a környezetét, de a nemes lelkű és jószívű Rák mellett, aki biztos támasz bármily anyagi vagy érzelmi válság pillanatában, közös akarattal ezen is túllépnek. Rák - Halak páros viszonya a gyerekekkel A Rák jegyben született játékos kedvű szülő, mint ahogy az érdekes természetű Halak csillagjegy szülötte is, így közösen teljes lényükkel élvezik a családi élet örömeit. A Halak - szülő szeretettel és megértéssel neveli a gyermekeit, de a Rákhoz hasonlóan, nagy szeretetében hajlamos elkényeztetni őket, túlzottan engedékeny. Rák - Halak párhoroszkóp. Mindketten szeretik a természetet, gyermekeikkel szívesen kirándulnak. Ilyenkor a természet törvényeit elmagyarázva, kitérnek az emberi társadalomban érvényes erkölcsi törvényekre is, hogy gyermekeik már kis korukban különbséget tegyenek a jó és a rossz között. A Rák és Halak páros védelmében jó környezetben nőnek fel a gyermekek, csak arra vigyázzanak, hogy bár szeretetből fakad, ne vigyék túlzásba se a kényeztetést, se az engedékenységet, mert ez nem lehet gyermekeik javára mikor majd kikerülnek a mindennapi élet rögös útjára.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Nemes nagy agnes versei. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó.
Felgyúlt a fény, öblöt vetett a barlang, s Hófehérkét láttuk, a Halhatatlant, sohasem láttam olyan hófehéret, mint akkor, ott, a vaksötét után. Aztán fal jött, majd újabb báb-mutatvány, Jancsi, Juliska és mézeskalács, s újra sötétség és szívdobogás, és fény és fal és fény és fal megint, olyan volt ez a vonulás, mint egy szüntelen leküzdött veszély, olyan volt, mintha évszakok között vonulna lassan ez a sárkány, és kétoldalt kísérné végtelen a gyönyörűség és a félelem. És épp ma délután az utcán jártam, s láttam, hogy borul a téli ég barlangja kőre, útra, az emberkígyó hullámzott a járdán – barlangvasút volt az az utca, s láttam kétoldalt a kirakatok nagy fényeit, amint kiugranak, láttam talpig selyemben bábukat, s bársonyra téve óriási tál fénylett, mint egy ezüst, barlangi nap. Nemes nagy ágnes hosszú versei. És kiugrottak az illatok is, és üdvözöltek: Jónapot! Frissen pörkölt kávé vagyok. Én meg olajban táncolok, de tudhatod: lángos vagyok. S kopár vadgesztenyék alatt, ahol kezdődik a sötét, egy zöld lámpás fényében áztak jószagú szelíd-gesztenyék.
Rilkéhez [Megáldott engemet az isten] Kurvák [Sehová, sehová nem vezet] Vázlatelemek az Ekhnáton éjszakájához [Csak várok itt, a megváltásra várok] A fehér noteszból [Én nem tudok beszélni] Angyal [Feljegyzések a Között-höz] A pokolhoz Töredékes feljegyzések 1962 körül A mozdulat [Tett ősz fejére kalapot] [A Négy kocka című vershez] A kovács A hegyi ló A költők és a csillagok A távozó Istenről [Megölelem az évszakot] A tüskék… Dúdolgatók [Nem hiszem én, hogy az ördögi mesterség, ama verstan] Tanulni kell Köszöntő [Oly furcsa ez a délután] [Most 64 éves vagyok. Nyár van] Kakukfű Nyíló gesztenye Chansonok 1 Chansonok 2 Félhold Egy koponya belsejében Apollinaire-utánzat Kakas Macska Római tél Egy város Egy esős kirándulás A kertben Emlékezet Én láttam ezt [Dehát mi az értelme? Semmi] [Nahát! Hétindító vers – Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd - Reformatus.hu. Hogy száll az itt-lét néhanap] [Bizony, bizony, egy tó van odafenn] Az üres ég Victori salutem Eső, hó (Dalmát kutyák? ) Gőzölögnek Fiatalkori, a költő által kötetbe fel nem vett versek Válogatás az első kézzel írt füzetből Hajnal [Magas hegyekre áhitok] Őszi hajnal [Kövér gyümölcsök tarka halma] Vasárnap Magány Félálom Halottak napján Ha tudnád… Az őszi tarlón Otthon A szobor Gyermekkorom Nem jó Alkonyat Lovamhoz Nyári elégia Barátom emlékére Tanácsok, tavasszal [Mért nem szeretlek jobban, mint szeretlek? ]
Dehát a többiek? A szelídek, az engedelmesek? Ha ránk tekint egy-egy állat szeme, milyen mese, amit elmond a megszomoritottak, a megalázottak tekintete? Jutalom kell nekik, fény, földi, égi! Mert nehéz olykor a szemükbe nézni. A szánkózásra emlékszel-e még? Dani Dányi’s review of Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei. Mert ha a szánkót elfeledheted, nem érdemled, hogy rádtekintsen december hőse: a gyerek. A nagy lejtőre emlékszel-e még? Alján langyosvizű patak, ott töltik a falu edzett libái rövidke, téli napjukat, és fönt a dombon vagy harminc gyerek, a hangjukról ítélve száz is, száguld, kiáltoz, föl-le mászik, fejük búbjáig hóba hemperedve, az ott négykézláb kúszik fölfelé: piros-sapkás, öklömnyi barna-medve – és ha leszáll hamar a téli alkony, a libák mind összegyűlnek a parton, s megemlékezve őseikről szállni kezdenek fölfelé, nehézkes, lassú szárnycsapással – az azután a merészség: szembe szánkózni a libákkal. Hisz mintha griffek szállanának két méterrel fejük fölött, nagy, nehéz, fehér madarak fehér ég, fehér föld között, s a súlyos, téli szürkületben átcsapnak rajtuk, mint a tenger.
1944-ben Házasságot kötött Lengyel Balázs író-szerkesztő-kritikussal, s ettől kezdődően a hivatalos iratokban dr. Lengyel Balázsné néven szerepelt. Verseket már diákkorától kezdve írt, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete Kettős világban címen 1946-ban jelent meg, amivel két évvel később elnyerte a Baumgarten-díjat. Még szintén 1946-ban – férjével közösen – megalapította az Újhold című irodalmi folyóiratot, ami csak 1948 őszéig jelenhetett meg, mert utána betiltották. A beköszönő kemény diktatúra idején visszahúzódott verseivel, s szinte csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikált. Főként francia és német nyelvű műveket fordított (Corneille, Racine, Moliere drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban más nyelvből készült fordításai is megjelentek. Nemes nagy ágnes legszebb versei. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar P. E. N. Clubnak is, és a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársaként is dolgozott.
Igazság? Hová nyujtózunk e szóval? Ropogtatjuk, mint izmot ifju csont, s a jövendő a magáért-valóval egy mozdulatban, ívben összefont. A mozdulat – hisz így vált egyenesre hajdan az ősi, vízszintes gerinc, a mozdulat rántotta feszesebbre az ereket, az ifjú szív kering – az ifjú szív? – igen, az ifjú szív, a szellem első, pontos lobbanása, mikor majd rezdül a csigolya-ív, s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva, s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon, s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg, s megszületünk. Megszületik a szájon örökségünk, reményünk: ismeret. „Lélegzet” – a 100 éve született Nemes Nagy Ágnesre emlékezett a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad - Veszprém Televízió. Állatok Sok éven át sütött a nap: Vénebb vagyok, s így boldogabb. Megértem. A gyermek rezgő, állati félelme kezd kiállani csontomból. Ép a térdem. Kígyóm, kutyám és tigrisem nem bírják el tekintetem, farolnak. S lesúnyt-fejű sok állatom szűk pórázon sétáltatom a megnyíló fasorban. Mult és jövendő éveim vattáznak, védnek kétfelől, s gyalázat csak akkor ér, méltánytalan, ha meg kell adnom majd magam az állati halálnak. A szabadsághoz Te székesegyház!
Nemcsak a lét, nem vérem száz alakban emelkedik agyamban láthatatlan: a rend élteti éltető szemem, s egymásba-fonva, ágbogas virágként isteneit megtermi majd a szándék, és önmagát nyíló értelem! A reményhez Nyár van. Tán nem kell így szorongani. A keserűt majd egyszer kiokádjuk. Ily keserűt nincs mód kimondani, hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú. De mégis élünk. Igy harmincöt évre (nincs több előttünk) arra kés a lét, hogy belevágjunk egyszer már: mi végre születtünk, és ha meghalunk, miképp? Nem kevesebbre kényszerít az undor. Selyemcafatra vágytunk délután, és estére már mohón-zárt fogunktól csikorgott minden hajókaraván. Vagy teleszítt szivacsként nyúlva, resten, míg álomragacsos elménk simít, tapasztgattuk a kielégületlen önérzet meddő kínjait. Rohadt ereszként csordulunk a bűntől. De mégis élünk. Védjük tán a házat? De mégis élünk. Szűkülő szemünktől Képet kiván talán egy messzi század? A filológus méri majd le részünk? Kezével együtt sarjad már a kés? S a mozdulat talán, hogy szembenéztünk, A feltámadás, vagy a feledés?