- Democritus Olyan helyen születtem, ahol az irányítószám meghatározza a sorsodat. - Alexandria Ocasio-Cortez Minden embernek megvan a maga sorsa: az egyetlen elengedhetetlen az, hogy kövesse, elfogadja, bárhová is vezeti. - Henry Miller Gyermekeink azok az élő üzenetek, amelyeket egy olyan jövőbe küldünk, amelyet valaha látni fogunk... Elraboljuk tőlük a sorsukat? Elraboljuk tőlük az álmaikat? Nem, ezt nem fogjuk megtenni. - Elijah Cummings Tévedés túl messzire tekinteni. Egyszerre csak a sorslánc egyetlen láncszeme kezelhető. - Winston Churchill Mindannyian a sorsunkhoz vagyunk kötve, és semmiképpen sem szabadíthatjuk fel magunkat. - Rita Hayworth Minden országban vannak melegek és leszbikusok, ezért csak sorsuk miatt nem szabad diszkriminációt folytatni velük szemben. - Hun Sen Kövessük sorsunkat, apadásunkat. Bármi is történhet, elsajátítjuk a vagyont azáltal, hogy elfogadjuk. - Virgil Néhány dolog rendeltetése - csak néhány próbálkozás kell ahhoz, hogy odaérjünk. Sors. - J. R. Ward A sors olyan név, amelyet gyakran utólag adnak olyan döntéseknek, amelyek drámai következményekkel jártak.
Pontosan ezért próbálj meg úgy viselkedni, beszélni másokkal és gondolkodni róluk, ahogyan fordított esetben Te is szeretnéd! Minden tetted egyszer vissza fog kerülni hozzád. Így Élj! "
Idézetek -Sors - Élet. - YouTube
Ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett. Akit sorsa meg akar tartani: síriglan – reményben ég el. Akit sorsa el akar veszteni: megveri tehetetlenséggel. Akiket összeköt a végzet, mindig megtalálják egymást. Bejegyzés navigáció
Egy eseményt, ha már egyszer megtörtént, egy rátermett történész képes elkerülhetetlen szükségszerűségként beállítani.... a természetnek nincsen semmiféle maga elé tűzött célja... Az emberi lélek nem semmisülhet meg teljesen a testtel együtt, hanem megmarad belőle valami, ami örök. A halál az a fekete szolga, aki az élet hintója mögött lovagol. A hatalom nem korrumpál. Sors Élet Idézetek. A félelem korrumpál. Leginkább talán a hatalom elvesztésétől való félelem. Nem a halál nagy, csak a fájdalom. A sors ostobává teszi azt, akit el akar pusztítani. A halál nem semmisíti meg az életet, csak elváltoztatja. Az öregség a legváratlanabb dolog, ami az emberrel történhet Nem a halál, hanem az élet választja, el a lelket a testtől. Keresés Bölcsességek Szerzők között
in akasztófa augusztus 12, 2019, 11:51 de. 2. 5k Views 5 magyar vers címét keressük szerzőjükkel együtt! Nyomj a betűkre vagy gépeld be a billentyűzeteden és nézd meg, hogy szerepel-e a betű az adott szóban! Kitalálod mind az ötöt? Jöhet egy jó kis akasztófa játék? A játék véget ért% Sikeresen eltalált feladványok száma: Hibás feladványok száma: Oszd meg Facebookon, hogy más is játsszon egy jót! Magyar vagyok vers. Köszönjük! Hirdetés Még több akasztófa játékért klikk ide! Írd meg kommentben az eredményed! Szereted az akasztófajátékokat? Csatlakozz csoportunkhoz, hogy ne maradj le egyről sem! Elcsépelt közhelyek kvíze. A legtöbben bedőlnek az üres frázisoknak! Múltidéző mesekönyvek AKASZTÓFA JÁTÉK
Pósa Lajos Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarul tanitott imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörü szép hazám! Lerajzolta képed szivem közepébe, Beirta nevedet a lelkem mélyébe. Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábit innen idegen országba. A ki magyar, nem tud sehol boldog lenni! Dsida Jenő: Lovag vagyok - Magyar versek. Szép Magyarországot nem pótolja semmi! Magyarnak születtem, magyar is maradok, A hazáért élek, ha kell, meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje! Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, szeptember 10 - 07:27 Élő vers vagyok, amit nem én kezdtem el. Az első jel anyám szíve alatt fakadt. Félig sajátja volt, amíg ki nem szakadt, de boldogan adta... tudta, jóra nevel. Szavakat válogatott. A legszebbeket megélni adta, s míg álmaim ringatta, kuszaságaimat ránctalanítgatta. "Így van ez jól... " Óvta versét, a gyermeket. Élem... érek és változom. Változtatok. Magyar vagyok vers elemzése. Keresem önmagam a közhelyek között, döntenem kellene, hogy szétszórt vagy kötött forma... vakmerők kellenének, s szabadok. nem mozdulok és mégis rohanok. Még tart a pörgés... harsányan ritmustalan, ahol csak az idő múlása zajtalan. Nincsen semmim, amit elpazarolhatok. Tudom, hogy milyen... tökéletes perceim lüktetés hallgatom, úgy vigyáznám őket. Míg zárt verseket gyászolok, elmenőket, imádkozom, de maradnak félelmeim. Megrémít, ha elveszik a ritmus, a rím, s nem akadok rá, bár kitartón keresem. A csend hosszúsága... nem mindet szeretem. Hol fájdalom az ütem, szünetjel a kín. Élem még versem, bár ki tudja, ki írja.
Király lovagja. Fegyverem szelíd, szomorú, tiszta nézés, mellyel az éjt is megverem. Páncélsisakos talizmánom: valaki hamvas, szűzi csókja, mely itt kacag homlokomon és a számon – Vagyonom: ének, holdsugár, mely elhullámzik messze, messze! És mellemen egy őszi virág a Becsületrend Nagykeresztje. Szatmár, 1926. március 25. magyar-versek Tags: Önismeret témájú versek
Zihál a föld. Márvány az ég. S kit őszi szél fújt szerteszét, lám újra visszaszállt ide a halhatatlan nénike. Mint cella falát a rabok, kopogtatom e kőlapot, verem, miként a ráhullok, mint a levelek. Hogy bekiáltozom veled a mindenséget, az vásznára vetítem neved –: te Szemérmes, nem sértelek? De értsd meg, ha kiáltozok – Irén! Irén! nincsen jogod a földbe ásni homlokod, tekinteted, mozdulatod! Mért vártad másfél éven át kinyílni cellám ajtaját, ha nem tudod, hogy nyitva már? Hát jőjj! és hívjad holt ebed! és hozd a vézna kerteket! és hozd a Rákospatakot! a zuglói alkonyatot! Magyar vagyok vers les. Mert mind elföldelték veled... Micsoda poggyászt vitt kezed! Hogy bírtad el? hogy bírtad el? – Jaj, istenem, hogy bírjam el? Ha az a perc! Csak azt ha még! Már este van... Lámpád se ég... Csenddé alvadnak a neszek... Én állok kint... Én csengetek. Csengő sikolt. Aztán az a Másik, a lélek sikolya... Aztán a száj, a szó, az a "Haza jöttél? " – "Haza... Haza! " Aztán halj meg, ha jobb neked arcod a sárba rejtened, ha iszonyatos gyöngysorok, szép melleden hólé csorog.
Isten, sors? Talány, hogy mennyi, meddig terjed, de gyűlnek a sorok, soha le nem jegyzett, hosszún tarka-barka, sosem volt papírra.
S az ágyrajárás, amikor hét égő szájon a pokol horkol-hörög: a nappalok kénköves kínja bugyborog. S azok a téli éjszakák! kapu alatt vacog a vágy: egy konyhazug, egy szalmazsák – ha ennyi lenne a világ... Mert ennyi volt a nincs, a kín, melynek lángjánál álmaim perzselt pilleszárnya repes: meleg vacok, tányér leves. Tudtam, egyszer az is akad – nagyobb karéj, hű dunyhaszag. S egy este csak kigyúlt a nap: egy este megtaláltalak! De ez a nincs! ez a hiány! e vonító farkas-magány! ez a négy fal, ez a fedél! – szívemre tekereg a szél. Szívem körül süvöltenek a nem vagy! és a nélküled! – vánkos fölött és takaró alatt befú-temet a hó. Igy fekszem, fekszem egyedül. Ágyam szélén az isten ül. Csak néz, mert nincs rám szava már. Mi ez a boldog riadás? hajnali patkócsattogás ébreszt..., istenem... hát lehet? álmodhatta ezt egy gyerek? Lehet, hogy amennyi halál, egy gyermek álmaiba száll, hogy lehunyt pillái mögött csontváz-staféta fut, zörög? Magyar vagyok Archives - Műelemzés Blog. Csattogj hát patkócsattogás! tünjél lidérc, múlj rossz varázs!