Cselekmény Jack Reacher ( Tom Cruise) egy segítője, Susan Turner őrnagy ( Cobie Smulders) letartóztatása ügyében kezd nyomozni, miután azt kémkedéssel vádolták meg, és két beosztottját meggyilkolják a Közel-Keleten. Amikor Reacher maga is gyanúsított lesz a katonai rendőrség egy ügyvédtisztjének meggyilkolásában, Turnerrel együtt megszöknek az őrizetből, és menekülésbe kezdenek az őket üldöző katonai rendőrök és bérgyilkosok elől, miközben megpróbálják felgöngyölíteni a bűncselekmények szálait.
Reacher első megmozdulásához Kraemer nem írt túl meghatározó muzsikát, valószínűleg nincs is filmzenerajongó, aki akár csak egyetlenegy hangjegyet fel bírna idézni belőle, Jackmanra így nem nehezedett egy mestermű utolérésének terhe. A Jack Reacher: Nincs visszaút aláfestése azt hozza, amire számítunk egy átlagos akciófilmnél, a kötelezően elvárhatótól sem többet, sem kevesebbet. A bő ötvenperces, nagyzenekari üldözésekből és a köztük lévő rövid pihenőkből álló szimfonikus zene meghatározó szereplői a hegedűsök, akiknek lüktető játéka túlzásba nem vitt elektronikával lett megszórva, valamint olykor felcsendül a kamancheh nevű iráni tradicionális vonós hangszer egzotikus hangja is. Az albumra került utolsó, elektromos gitár kattogásával színesített szerzeménnyel nagyon szépen zárul ez a közel egy óra. Én az olyan, egybőli újrahallgatásra ösztönző kompozíciók sorát hiányolom a zeneszerző munkásságából, mint az említett lezárás, hiszen itt is hallható, hogy Jackman képes közepesnél értékesebb darabok megalkotására is.
(Magyarország) [1] 2016. november 10. (Németország) [2] Korhatár IV. kategória (NFT/23906/2016) Bevétel 161 484 189 amerikai dollár Kronológia Előző Jack Reacher További információk weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Reacher: Nincs visszaút témájú médiaállományokat. A Jack Reacher: Nincs visszaút (eredeti cím: Jack Reacher: Never Go Back) 2016 -ban bemutatott amerikai bűnügyi akcióthriller, Tom Cruise főszereplésével. A 2012-es Jack Reacher folytatása. A filmet Edward Zwick rendezte, Lee Child Nincs visszaút című regénye alapján, melyből Marshall Herskovitz írta a forgatókönyvet. A további fontosabb szerepekben Cobie Smulders, Patrick Heusinger, Danika Yarosh, Aldis Hodge és Holt McCallany láthatók. A film zenéjét James Newton Howard szerezte. A forgatás New Orleansban zajlott. Az Egyesült Államokban 2016. október 21-én, Magyarországon egy nappal korábban, október 20-án mutatták be. Rövid történet Jack Reachernek fel kell derítenie az igazságot egy nagyszabású kormányzati összeesküvés mögött, hogy tisztára mossa a nevét, miközben szökevényként menekül a törvény elől.
Olyan intenzív volt, mintha egy húsznapos forgatásom lett volna. Nem spóroltam az energiával. Színházban van lehetősége az embernek kipróbálni dolgokat, a filmnél viszont egyre kevesebb. Sokszor reszketek egy-egy premier előtt, hogy mit fogok viszontlátni magamból a vásznon, mert a forgatáson gyakran egy-kétszer veszünk fel valamit, és megyünk is tovább. Nincs rosszabb annál, amikor egy rendező mindenre azt mondja, hogy zseniális voltam. Ez mindig gyanús. " Nem kell több felszínesség Színésznőkkel interjúzni nem mindig a legizgalmasabb dolog, sokan ugyanis annyira óvatosak az imidzsükkel kapcsolatban, hogy szinte csak semleges panelválaszokat kap az ember. Kerekes Vica üdítő kivétel: őszinte, eredeti és kompromisszummentes. A vele készült interjúkat mindig érdemes elolvasni, mert eléggé off-mainstream látásmóddal rendelkezik, ami az internet és közösségimédia-vezérelt világunkban ritkaságnak számít. Kerekes Vica-interjú | Bázis. "Azt vettem észre, hogy ígéreteket nagyon könnyedén teszünk szóban. És azok nem mindig vannak összhangban az igazi valóval.
(…) más országok régen nevén nevezték az agresszort, de Orbán a mai napig nem mondta ki Putyin nevét" – fogalmazott Kerekes Vica. "(…) Én határon túl születtem, nagyon pontosan tudom, milyen az, amikor meg kell védened a magyarságodat, hogy az lehess, aki vagy – gondoljunk csak a Mečiar-érára –, így talán máshogy hangzik az én számból, ha azt mondom: el kellene végre felejtenünk, hogy mi mindig áldozatok vagyunk. Óriási szomorúság a lelkemben, hogy megint csak magunkra gondolunk: "mi lesz velünk, magyarokkal? " Pedig egy csomó ország benne van ebben a helyzetben, ott az EU, a NATO. Mi, magyarok nem vagyunk egyedül. Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” - Fidelio.hu. Ukrajna van egyedül, az orosz agresszióval szemben" – véli a színésznő. Azt is hozzátette: "Amikor színészetet oktatok, minden tanoncnak azt mondom, a legfontosabb az empátia és az együttérzés. De rájöttem, hogy ez az egész emberiségre igaz: mindenkinek gyakorolnia kéne, hogyan élje bele magát a másik helyzetébe. Aki azt mondja, hogy ez nem a mi ügyünk, nehogy beleavatkozzunk, csak abba gondoljon bele, mi lenne, ha mi lennénk az ukrán emberek helyében, és a mi civiljeink halnának meg.
Több mint hatvan nemzetközi filmmel a háta mögött is szerény maradt Kerekes Vica, aki elárulta: taszítja a sztárkultusz, a munkát leszámítva szeret csöndben, elvonultan élni. A teljes interjú a Meglepetésben olvasható. "Tavasszal mutatták volna be az első amerikai koprodukcióban készült filmemet, az Ellenállókat, amelyben egy francia lányt játszom. Kíváncsi lettem volna a fogadtatásra, mert azokról a hősökről szól, akik elárvult zsidó gyerekeket mentettek meg. Végül volt online bemutatója, de így nyilván nem kapott annyi figyelmet, amennyit érdemelt volna. Kerekes vica interjú minta. Ami a vörös szőnyeget illeti, engem egyáltalán nem vonz. Sőt, inkább taszít, mert elválasztja egymástól az embereket. Az alkotókat kiemeli a tömegből, hogy itt vagyunk, mi hoztuk ezt létre, bennünket ünnepeljetek, kattogjanak a vakuk, miközben sokkal értelmesebb és értékesebb lenne leülni egy asztal köré, és az adott film témájáról beszélgetni. A szakmám csillogó oldala egyáltalán nem érdekel. Úgy vagyok elhivatott filmszínész, ahogyan más fodrász vagy képzőművész.
Igen, ő is teljesen más, mint a többiek, de én ezt helyén tudom kezelni, mert működik az, hogy ők ketten miért nem jöttek össze. Pontosan látszik, hogy miért van ez. - Amikor lenyalod a könnyet az arcodról, az tényleg a te nyelved? - Nekem híresen hosszú nyelvem van, de lehet, hogy picit rá volt segítve effekttel. - Szerepeltél az Elle magazin fotósorozatában, amelyben elvileg smink nélkül fotóztak le színésznőket, mégis mintha mindenkin annyi alapozó lenne, hogy Othellót is játszhatna. - Esküszöm az életemre, anyám mindenére, hogy rajtam egy fikarcnyi alapozó sincs, sőt még szájfény sem. Kerekes vica interjú film. Nem tudom, hogy a többieken mennyi van. - Szerepelsz egy reklámban, a Szuperbojz plakátjával ki van tapétázva a város, az újságosbódék oldalán ott virítasz az Elle hirdetésén. Mostanában jobban felismernek az utcán? - Egyáltalán nem. Szlovákiában igen, ott most nagyon elkezdődött valami a Nestydá -nak köszönhetően. Játszom most egy börtönös tévésorozatban is, és forgattam egy cseh mesefilmet Izlandon.
- Mi volt Izlandban a legmeglepőbb? - Olyan, mintha a Marson járnál. Biztos nem szeretnék ott élni. Mész az egyik csodától a másikig, és közben csak bárányokat, krátereket és kopaszságot látsz. Semmi zöld. Ha szeretnél piknikezni, vagy kinyújtózni, vagy megpihenni, akkor nincs hova menni. Mintha mindent fölégettek volna körülötted. - Hideg van? - Nyáron voltunk, akkor 13 fok volt.
Előbb színházi szerepeket kaptál, aztán gyorsan felfedezett magának a film is. Hol érzed magad a legjobban? Mondhatnám, hogy otthon a konyhában, vagy a kanapén egy könyvvel a kezemben, de nem lenne igaz. Akkor érzem legjobban magam, amikor dolgozom, mert akkor adhatom magamból a legtöbbet. Hogy színházban vagy a kamera előtt, az mindegy, a lényeg az, hogy bárkinek a bőrébe is kell belebújnom, valójában akkor vagyok igazán önmagam. Viszont nem akarok állandóan jelen lenni, szinkronba, showműsorokba rohanni, a megmutatkozásnak ez az oldala nem érdekel. Annál sokkal fontosabb, hogy találkozzak a barátaimmal, és legyen egy jó esténk együtt. Azt mondtad, nálatok otthon, Füleken mindig ugyanaz a karácsonyi menü. Van olyan étel, amit te készítesz? Nincs. Kerekes vica interjú a 4. Az én feladatom gyerekkorom óta az, hogy feldíszítsem a fát. Így maradt, és ez így van rendjén. Régen mindig nagymama főzte a káposztalevest, ami csak karácsonykor volt olyan ízű, a saját magunk által savanyított káposztával, házi kolbásszal és azzal a gombával, amit mi szedtünk az erdőben.