A rendezvény záróeseményére október 9-én este került sor a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban. Földváry Miklós István egyetemi adjunktus, liturgiatörténész tartott előadást a kármelita liturgiáról, majd vesperás és szentmise következett. A kutató emlékeztetett rá: bár Avilai Nagy Szent Teréz személye a szemlélődő, belső imával kapcsolódik össze, számára magától értődő volt a zsolozsma és a szentmise által meghatározott életmód. Közismert, hogy a kármelita rendnek két ága van, a sarutlan és a sarus kármeliták. Az előbbiek alapítójuknak tekintették Terézt, ez a rend megreformált ága, míg a sarus ág, bár életmódjában kevésbé volt szigorú, jobban ragaszkodott a liturgikus hagyományokhoz. A sarutlanok ugyanis a 16. század végétől a római (kuriális) liturgiát követték. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy csak Szent Teréz halálát követően, Doria Miklós generális idején került sor az átállásra, aki olaszként és a reform nemzetközi elfogadtatása érdekében alkalmazkodott a korabeli közhangulathoz és adta föl a korábbi hagyományt.
A sarutlan kármelita rend női ágának alapítójára, a keresztény misztika nagy szentjére, Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz és egyháztanító életszentségére emlékezünk liturgikus emléknapján, október 15-én. Teréz 1515-ben született Avilában, Don Alonzo Sanchez de Cepeda és Donna Beatriz de Ahumada gyermekeként. Már gyermekkorában nagy tudásvágy és szeretetkészség élt benne, személyisége, beszéde és vidámsága sok játszópajtást vonzott maga köré. Korán megtanult olvasni, kedvenc olvasmánya a szentek élete volt. Tizennégy és tizennyolc éves kora között a férjhez menés gondolatával komolyan foglalkozott, de amikor 18 éves lett, titokban elhagyta a szülői házat és az avilai Megtestesülés-kolostorba kérte felvételét, ahol 1537-ben tett fogadalmat. Nagy komolysággal vetette bele magát a kolostori életbe, önsanyargatásai hatására többször megbetegedett. Önéletrajzi feljegyzései nagy és mély lélek arcát sejtetik. Végleges megtérésére Szent Ágoston vallomásai vezették, amelyet követően belső élete gyorsan emelkedett fölfelé misztikus magasságokba.
Kolostorai építését maga irányította, és saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust. A "szegény, bűnbánó" beteges, gyenge apáca haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára. Teréz kemény, harcos természet volt. Azt mondta: "Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem! " Egy másik rend főnökének pedig ezt írta: "Már régóta nem esett olyan nehezemre semmi, mint a Kegyelmed sorait olvasni. És soha nem esett olyan jól széttépnem egy levelet... " Szent Teréz-ábrázolás 1576-ból Ugyanakkor derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. Azt kívánta, hogy ez a derű uralkodjék az összes kolostorban. "Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől! " A környezetében sem tűrt meg szomorú arcot: "Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől! " Verte a tamburint, énekelt, verselt, és vidám kedélyével mindenkit felderített. Ha valaki emiatt szemrehányást tett neki, így válaszolt: "Erre mind szükség van, hogy elviselhessük az életet. "
Teljes erejével azért küzdött, hogy a szívét "összhangba hozza" Krisztus szívével. Isten valósága olyan erővel tört rá, hogy gyakran a legnagyobb kín és gyönyörűség egyszerre kerítette hatalmába. Többször látták a nővérek, hogy a templomban egy méter magasan lebeg a padló felett és az arcából különleges fény sugárzik. Ő maga azt kérte Istentől, őrizze meg a kegyelem külső megnyilvánulásaitól, s vezesse őt más utakon. Mindig józan kritikával élt a rendkívüli jelenségekkel szemben, nehogy a képzelet játékát misztikus víziónak lássa. Jusepe de Ribera: Avilai Szent Teréz (1644) Közben sokat szenvedett a gyanúsítások és meg nem értés miatt. Magával szemben is bizalmatlan volt. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit. Visszaemlékezve ezt írta erről az időről: "Az, amit addig éltem, az én életem volt. Az pedig, ami ekkor kezdődött, Isten élete bennem. " A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Közvetlenül azután, hogy Isten a misztikus egyesülésben magához vonta, így vélekedett: "A tökéletesség legmagasabb foka nem az elragadtatásokban, nem is a látomásokban van, hanem abban, hogy akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába. "
Egyik kolostor építését követte a másik. Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Kolostorai építését maga irányította, és saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust. A "szegény, bűnbánó" beteges, gyenge apáca haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára. Teréz kemény, harcos természet volt. Azt mondta: "Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem! " Egy másik rend főnökének pedig ezt írta: "Már régóta nem esett olyan nehezemre semmi, mint a Kegyelmed sorait olvasni. És soha nem esett olyan jól széttépnem egy levelet…" Ugyanakkor derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. Azt kívánta, hogy ez a derű uralkodjék az összes kolostorban. "Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől! " A környezetében sem tűrt meg szomorú arcot: "Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől! " Verte a tamburint, énekelt, verselt, és vidám kedélyével mindenkit felderített.
Ez a növény már az ókori Görögország óta ismert. Benne ez a kultúra szent volt. A zellert az elhunytak díszítőanyagaként használták, érméken találhatók. Európában a növényt csak a 16. században kezdték termeszteni. Ugyanebben az időszakban elterjedt Oroszországban. Először gyógyászati célból kezdték termeszteni, így megtalálható a gyógyszerészek kertjeiben. Sokkal később a zellert különféle ételek ízesítőjeként kezdték használni, és népszerűvé vált a főzésben. Jelenleg meglehetősen sok fajta létezik ennek a kultúrának, de a petiolate zeller különösen híres. A termesztés mezőgazdasági technológiája A növény termesztési ciklusa két év. Az első évben a szárakat betakarítják, valamint a gyökeret, amely ehető, a második évben pedig a magokat, amelyek egy speciális termőtestben képződnek. A zeller egy lágyszárú zöldség, amely akár egy méter magasra is megnő. A termesztés és a gazdag termés aratása sok erőfeszítést igényel. Zeller Termesztése Magról - A Zeller Termesztése – Útmutató - Citygreen.Hu. Ez annak köszönhető, hogy a növény meglehetősen szeszélyes és érzékeny az éghajlati viszonyokra.
A magokat csak vékonyan takarjuk. Ezt követően spriccelve locsoljuk meg a magokat, majd pedig fedjük üveglappal, vagy zacskókkal a cserepeket. Kép forrása: A csírázáshoz melegre (kb. 20 fok), párára és a csírázás elején sötétre van szükség. Naponta spricceljük vízzel a vetést. Ha már kicsíráztak a magok és kibújtak a növények, akkor kerüljön le az üveglap a cserepekről és helyezzük át őket világos helyre. Amikor már megerősödtek a palánták ültessük szét őket, szabadba május közepén, a fagyos szentek után ültessük ki őket. Az előbbiekből látható, hogy a zeller palánták nevelési kicsit lassú folyamat, ezért érdemes inkább előnevelt palántákat vásárolnunk, melyeket szintén május közepétől ültethetünk el. A zeller ültetése Az ültetéshez válasszunk a zeller környezeti igényeinek megfelelő ültetési helyet, és készítsük elő a talajt, mozgassuk át, majd pedig tömörítsük egy kicsit. A zeller palántákat 40 cm-es tőtávolságra ültessük el egymástól, a sorok között 40 cm-es sortávolságot hagyjunk.
A zellert ételízesítőnek is használták/használják a falusi asszonyok, sokan vegetaként emlegették az őrölt leveleiből, valamint sóból készített zellersót. Ezen indokok remélem elegendők arra, hogy a te kertedben is helye legyen a zellernek, most pedig nézzük, mi szükséges a termesztéséhez! Zellertermesztés – A zeller igényei A zellernek tápanyagban gazda g, nedves talaj ra van szüksége a fej lődéshez. Ha vetés forgót alkalmazunk, akkor mindenképp az első szakaszban kell helyet biztosítanunk a zeller számára. Talaj át már ősszel érdemes előkészíteni, trágyával, valamint komposzttal keverve – de ha ez elmaradt, tavasszal pótoljuk. A zeller nem szereti a hideget, ezért vagy magról kell előnevelnünk, vagy a fagy osszentek után palántákat ültetnünk. És hogy hogyan ültessük, és miképpen gondozzuk az év folyamán? Erről a következő oldalon fogok beszélni, lapozzatok egyet mindenképp!