A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak! Jamie és a csodalámpa A Jamie és a csodalámpa című rajzfilmre garantáltan nagyon kevesen emlékezhetnek a magyar meserajongók közül, holott az eredeti címén Jamie and the Magic Torch című brit rajzfilm-sorozat még bőven a rendszerváltás előtt vetítésre került, így néhány epizódot már 1985-ben elcsíphettek belőle a gyerekek. Ezt követően csak 1991-ben és 1992-ben vetítettek le belőle néhány epizódot, aminek köszönhetően a mai gyerekek, sőt a 20-25 éves korosztály soha nem is láthatta a tévében, ismétlések nem voltak, és a későbbi DVD kiadás sem igazán növelte az ismeretséget. A rajzfilmet a Cosgrove Hall Films stúdió készítette eredetileg még a hetvenes években, vagyis egy igazi klasszikusról beszélhetünk, mely 1976-ban és 1979-ben az ITV csatornán futott.
Nem kizárt, hogy a nyolcvanas évek közepén propagandajelleggel vetíthették annak érdekében, hogy megmutassák a gyerekeknek, a magyar vagy a csehszlovák rajzfilmek mérföldekkel jobbak a távoli nyugatról érkezőknél. Merthogy a Jamie és a csodalámpa bár a hetvenes években kifejezetten fejlett technikával és animációs megoldásokkal készült, de akkora fejlődésben volt azokban az években ez a világ, hogy könnyen a süllyesztőben kötött ki néhány olyan alkotás, ami rossz időben debütált. Itthon más okból kifolyólag nem sikerült olyan népszerűségre szert tennie, mint például a Hupikék törpikéknek, holott nagyon minőségi szinkron készült hozzá annak ellenére is, hogy évadonként gyakran változott az egyes szereplők hangja, de ez a legritkább esetben ment a minőség rovására. A történet A Jamie és a csodalámpa története egy igazán klasszikus mesét idéz fel előttünk, egy igazi elképzelt világgal, illetve rengeteg tanulsággal a középpontban. A főszereplő egy kisfiú, név szerint Jamie lesz, akit bár édesanyja minden este gondosan lefektet aludni, szép álmokat kíván neki, csakhogy alvás helyett inkább kalandozni indul.
/Kép innen, ni/ Nem biztos, de talán ilyen volt, az üveg formája viszont tuti. Ahogy lenni szokott, mindenki mindenfélérõl beszélt, nagyon finom nedûk kerültek elõ, ami szépen fogyott is... Realtõl kaptam két cédét... És most meg nagyon sírok, mert ott maradtak a buli helyszínén, kéretik a kedves megtaláló, ugyan vigyázzon már rájuk, s a legközelebbi találkozásnál feltétlenül adja át azokat nekem! (Luci'! Ugye, beszéltünk valami jövés-menést, valaki várható csatlakozásával, nos, az akkor, remek alkalom lenne eme lemezek átadására is?! ) A sok felmerülõ téma között, már nem is tudom, melyk indította el nálam a vezérhangyát, de az ismét csak ment a maga útján... (Mer' az olyan egy öntörvényû jószág, legalább mint a szajkóm, nem tisztelnek ezek semmit a világon!! :) S most elõkotorta a címben is megidézett mesét, gyerekkorom eltemetett emlékei közül. Jamie és Sajó (lánykori nevén: Wordsworth) /Ez a kép, meg innen, ni/ Merthogy ugye Jamie egy az egyben az én öcsém. De maga a mese olyan, ami megmarad a fejben, még évtizedekkel a rendszeres "találkozás" után is.
... helyett "csodacsirke". Természetesen megint egy Jamie Oliver klasszikus. (Ahogy a négyéves lányom a minap mondta az egyik alap tésztára: "klasszik ütős". :D) Másfél órát szánjunk rá időben, de nettó munkánk nincs több vele, mint amennyi idő alatt a "csodalámpás" mese egy epizódja lefut, azaz legfeljebb 10 perc három részletben. Ezért hívom én csodacsirkének. Remek, olaszos ízvilág, látványos végeredmény. Ha ezt tervezem vacsorára sütni, általában a reggeli készülődés részeként szoktam a csirkét előkészíteni két percben, hadd' pácolódjon vacsoráig, de ha spontán másképp alakul az este, akkor másnap vagy akár harmadnap is elővehetem, és további pár perc ráfodítással már pattinthatom is a sütőbe, hogy másfél óra múlva ott gőzölögjön az asztalon a pirosló, illatos madár a család legnagyobb örömére. Közben meg belefér még egy-két menet társasjáték is.
Avagy Jamie And The Magic Torch. Megint csak úgy, derült égbõl egy emlék. Pedig akár a buliról is írhatnék, mert igen jó volt, de gondolom, ezt megteszik nálam okosabb ott jelenlévõk, tehát ez megint amolyan talemaság lesz. Furi, mi? Hát, az úgy volt, hogy Emma, hiába kértem, ríva könyörögtem nekije, nem volt hajlandó eljönni az aktuális blogter-bulira, pedig most elsõ alkalommal volt házibuliként megtartva ez a jeles esemény. Még tegnap dél körül is rátelefonáltam, mint utolsó alkalom, hogy megváltoztassa addig hangoztatott döntését, miszerint nem jön. Hát, akkor sem akart, tehát kénytelen voltam egyedül indulni. Kis kaland után lelkiismeretes gyerekem felvitt autóval a Népligetig, ahol Luciferina a megbeszéltek szerint össze is szedett és együtt taxiztunk a célig. Vittem néhány cd-t, amiket azon nyomban hallgatni is kezdtünk, Luciferina mevarrta rakoncátlan ám gyönyörûséges harisnyáját, miközben már bele is kezdtünk a buli érdemi részébe, egy üveg Boszorkányvér elfogyasztásával. (Igen-igen jó kis cucc az! )
Melyik Bankot válasszam? Az OTP-től eljönnék!!! Melyik phabletet válasszam a 2 közül? Melyik görkorit válasszam?
Szia! Én jó darabig -sajnos- Fejes Arankához jártam, de nem ajá olyan szinten flegma és bunkó volt hogy egy rémálom volt nőgyógyógyászhoz mennem (pedig akkoriban elég gyakori vendég voltam ott, mivel nehezen találtam megfelelő fog. gátló tablettát). Dr schunk erzsébet w. Az akkori asszisztenséről pedig (egy rövid hajú idősebb hölgy, de már szerintem nem dolgozik ott) jobb említést sem dolgokat mondott nekem és próbált kioktatni amihez az ég világon semmi köze.